Halloween, az ősi kelta hagyomány

Nem véletlen, hogy a kelta eredetű Halloween manapság az eredendően keresztény ünnepekhez ragaszkodó európai országokban is hódít: hajlunk arra, hogy a komor, sötét, félelmetes, ugyanakkor unalmas téli napokat a kelta ősök hagyományait követve fénnyel, meleggel, mulatozással űzzük el.

Ennek pedig elmaradhatatlan jelképe a démonűző erejűnek tartott töklámpás: a lámpa és a mécses a fény, a sötétség elleni harc szimbóluma, a gyorsan növő és hamar hervadó növény a tök, pedig a mulandóság jelképe.

Az ünnep uralkodó színei a narancssárga és a fekete. A sárga az érett gabonát és a gyümölcsöket képviseli, a fekete a mágia színe.

Óriási előny, ha vannak méheink, akkor ugyanis könnyebben meggyőződhetünk róla, hogy járnak-e boszorkányok a környéken: ha a méhkas fel van bolydulva, akkor biztosak lehetünk abban, hogy boszorkány ólálkodik a házunk körül.

Amerikában, a gyarmati időszakban, a brit bevándorló protestánsok még nem ünnepelték a Halloweent.

Néhány skót és walesi ugyan megemlékezett a szülőföldje egyes babonáiról, de nem volt a szokásnak igazán elterjedt hagyománya. A  19. században azonban bekövetkezett az írországi krumplivész, és a katolikus írek milliói vándoroltak Amerikába. Ők tették nemzeti ünnepé a Halloweent az Egyesült Államokban.

A történetben egy különös csavar keletkezett, mert míg Európa kezdte elfeledni a mindenszentek előestéjének ünnepét, a Halloweent, addig az a tengerentúlon egyre népszerűbb lett. 

Az amerikai mindenszentek-ünneplés minden egyes babonáját más országból vette át; ezeken vagy nem is változtatott, vagy csak kicsit módosított, de ma mégis ez az újonnan létrejött egyveleg az alapja az egész keresztény világban és a Távol-Keleten elterjedt Halloween ünneplésnek. 

A Halloween elengedhetetlen tartozéka Jack-o-lantern, azaz a gyertyafénnyel világító töklámpás, avagy Lámpás Jack. A legenda egy részeges ír patkolókovácshoz köti a töklámpás-hagyomány kialakulását. A léha életéről híres és másokat előszeretettel megtréfáló furfangos kovács egyszer az ördögöt is megviccelte, és kicsikarta tőle az ígéretet, hogy halála után lelke nem kerül a pokolra.

Ezt meg is kapta, ám arra nem gondolt, hogy ettől még a mennyországba nem kerül be. A mennyből és pokolból kirekesztett Jack az ördögtől mindössze egy parázsló széndarabot kapott kárpótlásul, hogy a sötétségben megrekedt szelleme láthassa az utat. 

Részeges Jack a szén darabot egy marharépába tette, és azzal világított. Ezzel a furcsa lámpással a kezében kóborol a földön azóta is. A legendát átszövi a Halloween lényege: a holt lelkek ezen az éjszakán visszalátogatnak a földre, a halottak és az élők közötti határ elmosódik.

Régebben a gyertyát a jó öreg Jack emlékére marharépába helyezték, de mivel az Egyesült Államokban sok, szép, nagy,  sütőtök terem, így szegény marharépát felváltották ezzel a sokkal látványosabb zöldséggel. A gyertya fénye megvilágítja a tökbe vájt arcot, így az kísértetnek tűnik. 

A Halloween-hez köthető töklámpás mellett az ünnep fontos szimbólumai a  macskák, denevérek és baglyok. Mindez szintén utal az ősök vallására, mert a kelták a macskákat halott embereknek tartották.

Jellegzetesen az amerikai kultúrkörhöz köthető az a hagyomány, hogy Halloween estéjén jelmezbe öltözött gyerekek járnak házról házra, és "Trick or Treat!" felkiáltással fenyegetik a háziakat, ami szabadon fordítva annyit tesz: "Csínytevés vagy Édesség!", és arra utal, hogy megfelelő édesség hiányában, a gyerkőcök kibabrálnak a barátságtalan lakókkal. A játékos fenyegetés elhangzása után az esetek túlnyomó többségében a gyerekek süteményt és cukrot kapnak, míg ezalatt szüleik mulatással töltik az estét.

A cikk alapjául ez az írás szolgált.