»

Ha szeptember, akkor szüret!

A nyár elmúltával beköszönt a szüreti szezon; utánajártunk az ehhez kapcsolódó izgalmas szokásoknak.

Az ősz, többek között a szüret ideje; dalok, mesék, népszokások, babonák színes szövevénye övezi a magyar szőlőt, a magyar bort. A tizenhatodik és tizenhetedik században igazi sátoros ünnepnek számított a szüret, melyre még a hadviselő vitézek is hazasiettek, sőt, ezekben az időkben még a bíróságok is felfüggesztették a működésüket.

Napjainkban a szüret a komoly, szakszerű munka és a népi örömünnep keveréke;  jókedv és vigasság üt ekkor tanyát a szőlős kertekbe.
Hajdan szüretkor kivonult a falu apraja, nagyja a hegybe. Messzi földről eljöttek a rokonok, barátok, hogy segítsenek a munkában és a mulatozásban egyaránt.

A szőlőben dolgozók borral való kínálása a gazda szent kötelességei közé tartozott; a bor mellé persze harapnivaló is került, reggelire szalonna, sonka, kolbász járta, ebédre pedig olyan hagyományos szüreti étkek, mint a töltött káposzta, a gulyás vagy juhhúsos kása került az asztalra. 

A gazdasszonyok jókora fazekakban hozták ki a friss tejföllel megöntözött töltött káposztát, amelyet csak melegíteni kellet a szőlőben, az agyaggal tapasztott tűzhelyen, a gulyást vagy a juhhúsos kását ellenben kint főzték meg bográcsban szabad tűzön; a gazda aki otthon feléje sem nézett a konyhának és ősi jogon elvárta, hogy a feleség helyébe hordja az asztalhoz az eledelt, kint a szőlőben nem restellt órákon át elszöszmötölni a bogrács körül.

A fárasztó munka kora reggeltől késő estig folyt. Napnyugta után kezdődött a mulatság. A szüretelők hazasiettek, hamar megtisztálkodtak és átöltöztek, majd alkonyatkor visszatértek a szüret helyére, ahol hosszú, terített asztalok várták őket. Birkapörkölt vagy marhagulyás volt a szokásos eledel és persze a bor a végtelenségig.

 

A mulatságot tréfás versengésekkel is színesítették, ilyen volt például a csőszjáték. A mulatság színhelyén az egyik termet szőlőskertté alakították, azaz szőlőfürtöket lógattak fel mindenfelé.

A férfiak egyik fele a szőlőcsőszt, másik része a szőlőtolvajt alakította. Ha elkapták őket, bíróság alakult és mókás büntetéseket szabtak ki rájuk. Kivilágos-virradatig tartott a mulatság, folyt a bor. Talán nincs még egy nemzeti himnusz a világon, amely azért mond köszönetet az égnek, hogy borral és bőséggel látta el az országot : " Tokaj szőlővesszein nektárt csepegtettél". A szüret és az aratás mindig is nagy és fontos ünnep volt, és szerencsére napjainkig megőrizte ezt az örömteli jellegét. 

További szőlővel, szürettel kapcsolatos, szépséges termékekért katt ide!