Kenyérünnep
Szent István napja a modern ember számára leginkább a tűzijátékról ismert, no meg arról, hogy szerencsés esetben munkaszüneti nappal, sőt, akár hosszú hétvégével is jár a megünneplése. De vajon mit is jelent valójában az új kenyér ünnepe és milyen szokások kapcsolódnak hozzá? Cikkünk főszereplője augusztus 20. kapcsán nem más, mint a kenyér!
 |
A régi magyar nyelvben az élet szó a búza szinonímája volt, legfőbb ünnepeink pedig a földművelés meghatározta évkör szerint folytak.
Az augusztusi aratóünnep nagyon hamar összekapcsolódott a szent királyra való megemlékezéssel.
1083-ban augusztus 20-án nyitották föl Szent István koporsóját s emelték föl szent testét; így lett ez a dátum államalapító királyunk jeles napja. |
|
Az aratóünnepek egyik rítusa, az új kenyér megszentelése a templomban, Szent Istvánra emlékezve sokáig gyászöltözetben zajlott.
Szent István napját, mint a magyar államiság ünnepét, Mária Terézia nyilvánította 1774-ben országos ünneppé. Ugyancsak ő volt az, aki Szent István lovagrendet alapított Szegeden.
|
 |
 |
István király alakjában nemcsak a jó király és a szent életű ember egyesül, hanem a magyarságot a pogányságból a kereszténységbe átvezető állaférfié is, aki Magyarországot a fejlett civilizációjú európai országokkal egyenrangúvá tette uralkodása idején. |
|
A búzától az illatos kenyérig nemcsak a vetés-művelés-betakarítás körforgásában, de a civilizáció történetében is hosszú út vezetett.
A vadászó-gyűjtögető életmódot folytató ősember a magvakat eleinte csak elrágcsálta, később a tűzön megpörkölte, hogy könnyebben fogasztható legyen. Még később már kásának főzte ki (az ősmagyar eredetű kenyér szavunk is daraféle ételt jelentett), majd rájött, hogy megőrölve és vízzel összegyúrva lepényt tud sütni belőle. Ezt már magával vihette a vadászatra, és sokkal táplálóbbnak is bizonyult. |
 |
 |
A mai kenyerek alapanyagait viszonylag későn fedezték fel. Öt-tízezer évvel ezelőtt még szinte bármilyen magból kenyeret (lepényt) sütöttek: majd következett a búza diadalútja. Tudatos gabonatermesztéssel először a sumérok próbálkoztak, Egyiptomban pedig a földművelés magas kultúrája alakult ki. Itt készülhetett először kelesztett kenyér is. Az ókori görögök és rómaiak már gazdag kenyérkultúrával bírtak. |
|
Az új kenyér ünnepéhez (amikor az újonnan learatott gabonából megsüthetik az első kenyeret) számos népszokás kapcsolódik: ugyanolyan időjárás-jósló napnak számít, mint Medárd - a néphit szerint negyven napig ugyanolyan marad az idő, mint amilyen Szent Istvánkor. Ilyenkor vágják le a szúnyogkirályt, mert a vérszívók száma innentől érezhetően ritkul. A gólyák Szent István napjától készülődnek hosszú útjukra.
Párválasztó rítusok is kapcsolódtak az ünnephez: Győrben és a Rábaközben például királfát állítottak a templom előtt az ifjak, amire a lányok pántlikákat aggattak. |
 |
 |
A királfát aztán a vidám sokaság a kocsma elé vitte: a legények lekapkodhatták a szalagokat, és attól a lánytól kaptak csókot, akinek a pántlikáját a kezükben tartották.
A kegyesség azonban mégis sokkal nagyobb szerepet kap ezen az ünnepen. Az új kenyér valamiképpen szakrális étel, sok helyen az első sütés eredményét a koldusok és szegények között osztották szét, vagy éppen a papnak ajánlották fel. Másutt az új kenyeret együtt ette meg a család: ügyeltek arra, hogy mindenki egyszerre falatozzon belőle, míg csak el nem fogy.
Bár ma már dúskálunk a péktermékekben, és természetesnek vesszük jelenlétét az asztalon, mégis talán a legbensőségesebb viszony a a kenyérhez fűz minket. A házi kenyérsütés újbóli térhódításával pedig egy-egy család életében visszanyeri a kenyér régi, összekovácsoló szerepét is...
Te mire készülsz augusztus 20-án?
|
A cikkhez illusztrációként felhasznált termékek alkotói: Dmarlok, Yukku (Ízporta), Diti, Soraya, Pallagiporta, Kiseri és Csikitunde.