Kiszehajtástól komatálig

A palóc falvakban a múlt század közepéig élő népszokás volt Húsvét előtt egy héttel, Virágvasárnapon, a kiszehajtás. Ilyenkor női ruhába öltöztetett szalmabábút készítettek, amit aztán énekszóval kísérve körbevittek a faluban és végül elégették vagy vízbe dobták. Ezzel űzték el a telet, illetve a betegséget és a halált.

Ugyancsak virágvasárnapi szokás volt a villőzés, amikor a leányok feldíszített ágakkal járták a házakat, hogy ezzel csalogassák be a tavaszt. A barkát is ezen a napon szentelték meg a templomokban. Ezt aztán rontás, a gonosz, vagy éppen a férgek ellen lehetett használni.

­­Nagycsütörtökön  a harangok elnémultak, a gyerekek gonoszűző kerepléssel hívták az embereket a szertartásokra, amiért aztán tojást kaptak jutalmul. Ezt a napot „zöldcsütörtöknek" is nevezték, mert ilyenkor az asszonyok, hogy jó termés legyen az évben, spenótot vagy csalánt főztek.

Nagypéntek Jézus halálának a napja, a legnagyobb gyász és böjt ideje. Ezen a napon tilos volt mindenféle munka. A betegségek elkerülése érdekében szokás volt napfelkelte előtt megmosakodni a folyó vízében. Gyakran még az állatokat is megmosdatták, vagy legalábbis megitatták a hajnali vízzel.

Nagyszombat jellegzetes szertartása a tűzszentelés. Ekkor a templomokban az előző évi szentelt barkával csiholtak tüzet és ezzel gyújtották meg a húsvéti gyertyát.

Húsvétvasárnap Jézus feltámadásának az ünnepe. Véget ér a böjt, ismét lehet húst enni. A néphagyomány szerint ezen a napon piros tojást tettek a mosakodóvízbe, hogy egész évben egészségesek legyenek. Ilyenkor szentelik meg a kenyeret, kalácsot, tojást és sonkát, melyet az utolsó falatig el kell fogyasztani, nehogy balszerencse érje a házat.

A munka Húsvétkor is tilos volt, az asszonyok nem varrtak, nem sepregettek, még az állatokat sem hajtották ki a legelőre. A böjti időszak után viszont újra szabad volt a tánc.

A Húsvéthétfőhöz kapcsolódó legismertebb népszokás, a locsolkodás a víz mágikus, tisztító és termékenységi erejébe vetett hiten alapul. Az öntöző/vízbevető/vízbehányó hétfő elnevezés utal arra a szokásra, amikor még a fiúk a lányokat a kúthoz vitték és ott vödörszám locsolták őket tiszta vízzel. A locsolás jutalma a finom ételeken-italokon túl a piros vagy hímes tojás. A tojás az új életet jelképezi, a piros szín a védő erőt, illetve Jézus vérét szimbolizálja.

A Húsvétot követő Fehérvasárnap érdekes hagyománya a komatál küldés volt. Ezt a kaláccsal, tojással és itallal telt tálat – amit mátkatálnak is neveznek - elsősorban fiatal lányok küldték egymásnak, hogy barátságukat megerősítve ezentúl a sírig – de legalábbis a férjhez menésig - támogassák egymást. A tálat fogadó lány egy nagyobb tálat küldött vissza a barátság jeléül. Ezután csak komának/mátkának hívták és magázták egymást.