Madárkarácsony
A madarak egy része a hideg idő ellenére télen is itt marad velünk. Színeikkel megidézik a melegebb évszakokat, zajongásukkal, repkedésükkel derűt lopnak a lelkünkbe, mosolyt csalnak az arcunkra. Mikor már nem terem nekik a mező, az erdő, élelmet keresnek. Adjunk hát nekik: használjuk ki ezt az időt a barátkozásra, hiszen csak addig fogadják el a kihelyezett eledelt, amíg a természet nem ad nekik ismét.
Tavasztól már ők segítenek ki minket: pusztítják a kártevőket, kapkodják a szúnyogot. Az élelemszegény időszakban egy madáretető kihelyezésével könnyíthetünk életükön. Nekik ez igazi ünnepi lakoma! Madárkarácsony lehet az is, ha az udvarunkban, a közeli parkban, az erdőben, bárhol, egy fára teszünk nekik eledelt. Ha kicsit több időnk van, magunk is készíthetünk etetőt. Azt állandó helyre téve, odaszoknak a madarak, és a következő téllel visszatérnek, magukkal hozva újabb és újabb társaikat, megvidámítva így a szürke téli napokat. Amennyiben gyermekeinket is bevonjuk a madáretetésbe, vagy az etetőkészítésbe, nemcsak megtanítjuk őket gondoskodni a környezetünkről, felelőséget vállalni a természetért, de örömteli órákat is tölthetünk együtt, így készülve a Karácsonyra.
Ehhez az etetőhöz én filcet használtam, de bármilyen anyagból, akár megunt farmer nadrágból is elkészíthető. Egy kiürült műanyag palackon és pár tenyérnyi anyagon, némi hímző fonalon kívül nem kell hozzá más, mint idő és kedv. Az sem probléma, ha hibádzik a kézügyesség, vagy kevés a gyakorlat: a madarak nem fogják nézni, hogy elcsúszott-e egy öltés, vígan lakmároznak az ügyetlenebb kezek által készített etetőből is.
 |
Az alapanyagok: műanyag palack, filc vagy egyéb erősebb anyag, akár anyagmaradék is lehet.
|
 |
Az anyagmaradékokból házikót formázunk.
A dekorációt, esetünkben a baglyot, az ablakot, a füvet, a virágot felvarrjuk a házikó falára, tetejére, kedvünk szerinti öltésekkel.
|
 |
A kidekorált falat és tetőt igazítsuk az üvegre, gombostűvel rögzítsük, majd az üvegről lehúzva már varrhatjuk is össze. Ekkor már azt is tudjuk, hova kerül a műanyag palack oldalán a nyílás, ahol a madarak ki- és bejárnak: vágjuk hát ki azt is.
|
|
|
Végül varrjuk a tető csúcsára a zsinórt, amivel felakaszthatjuk. A házikó gúnyát ráhúzzuk a kivágott műanyag palackra, ekigazítjuk, és már készen is van az egyedi madáretető.
Nem kell félni, hogy a madarakat elijesztik a színek, vagy nem férnek be a nyíláson. Ha először egy száraz kenyérdarabot akasztunk a nyíláshoz, az odacsalja őket, és miután meggyőződtek róla, hogy nem bántja őket a színes kis házikó, bátran eszik ki az üvegből a magvakat.
|
|
Ezután már nem kell, hogy a szemetesbe kerüljön a kenyér szeletelésekor keletkezett morzsa, vagy az almacsutka, hiszen a madarak szívesen csipegetnek a maradékból. Ne felejtsünk el néha szalonnát is adni nekik, szükségük van zsírra, hogy hőt termeljenek a nagy hidegben.
|
|