Na, bolondozz!

Április elseje köztudottan a bolondok napja. Hogy miért pont ezen a napon szokás megtréfálni ismerőseinket? A magyarázatra több elmélet is létezik.

A tavasz kezdetét az ókori rómaiak Vénusz istenasszonynak szentelték, akiben a naptárt megreformáló Julius Caesar saját családjának ősanyját tisztelte. Vénusz járulékos mellékneve "aprilis" volt, ez pedig a latin "aperire", "megnyitni" igéből ered.
Mivel a szerelem istennőjéről van szó, a "megnyitás" inkább a szülés aktusára vonatkozhatott, de később úgy magyarázták, hogy a konzulok április elsején nyitották meg hivatalosan az esztendőt.
Ám, hogy ebből a napból miként vált "Bolondok napja", azt valójában nem lehet tudni.

Talán az óitáliai Saturnaliákból származott középkori bolondünnepre lehetne visszavezetni, amelyet a középkorban „festa stultorum” vagy „follorum” néven emlegettek. Ezt a napot azonban  december 28-án (az Aprószentek ünnepén) vagy újév napján ülték meg.

Ezenkívül sok összefüggést találhatunk a két ünnep között. A bolondünnepen a diákgyerekek gyerekapátokat, gyerekpüspököket és gyerekpápát választottak, ugyanúgy, ahogy a mai iskolákban a fordított napon: a diákokból tanárok, a tanárokból diákok lesznek bolondok napján.

Egy másik forrás szerint az áprilisi tréfálkozás eredetét Franciaországban kell keresnünk. A régi francia naptár szerint az esztendő április 1-jén kezdődött. Ezen a napon ősi szokás szerint az ismerősök ajándékokkal lepték meg egymást.

IX. Károly király 1564-os rendelete értelmében január 1-je lett az év első napja, így az ajándékozások időpontja is megváltozott, de a régi évkezdet még sokáig kísértett az emberek emlékezetében.
 

Eleinte április 1-jén is adtak ajándékokat egymásnak, majd - tekintettel a kettős költségre - az utóbbi ajándékozgatás átalakult: értékes meglepetések helyett inkább megtréfálták egymást, s végül kialakult az a szokás, hogy a hamis évkezdetet hamiskodással, bolondozással ünnepelték meg.

Az eredeti írást itt találod.