»

Sokoldalú Luca

Kevés olyan nap van, amelyhez annyi hiedelem és szokás kapcsolódna, mint Luca napjához. A régiek szerint ez a nap alkalmas varázslásra, jóslásra, női munkák tiltására, valamint a lucaszék készítésére is.

A legnevezetesebb népszokás az ötszög alakú lucaszék faragás volt, amit a fiatal legények műveltek, és nem meglepő módon ezen a napon kezdtek hozzá. Minden nap csak egyetlen műveletet végezhettek el a kilencféle fából összeállítandó darabon - szentestére pedig készen kellett lennie a széknek. A hagyomány szerint a karácsonyi éjféli misén a lucaszékre állva a legény felismerhette a boszorkányokat. Ezután azonban maga mögé mákot szórva menekülnie kellett. Az otthon már biztonságot nyújtott a mákot szemenként felszedegető boszorkák elől, de a lucaszéket mindenképpen el kellett égetni.

Luca napját az egész magyar nyelvterületen gonoszjáró napnak tartották, ezért mindenütt védekeztek a boszorkányok ellen. Fokhagymával dörzsölték be az állatok fejét, az ólak ajtajára keresztet rajzoltak, hamut szórtak a kapuk elé, lefekvés előtt fokhagymás kenyeret ettek, hogy szagával elriasszák a gonosz szellemeket, és elzárták a seprűket, nehogy azon nyargalásszanak a boszorkányok.

Talán a legismertebb párválasztó népszokás a Luca-cédulák készítése: Luca-nap estéjén az eladó lányok tizenkét egyforma cédulára felírtak egy-egy férfinevet, majd galacsinba hajtogatták a papírdarabkákat, és a párnájuk alá rakták. A hiedelem szerint, amelyiket másnap reggel kihúzzák a vánkos alól, az lesz a férjük neve később. Ez a szokás úgy is élt, hogy mindennap egy nevet a tűzbe hajítottak a lányok, és így a karácsonyra megmaradt egy szem papír mondta meg a jövendőbeli nevét. A legmókásabb azonban a gombócos babona, amely a cédulás népszokás főzőcskézős változata. Itt a tizenkét cédulát gombócokba kell gyúrni, és amelyik gombóc a kifőzéskor először feljön, annak a cédulájának lehet majd hinni.

A lucapogácsa készítése is a jósló, varázsló eljárások körébe tartozik: akinek sütés közben a pogácsájába szúrt toll megperzselődött, annak közeli halált jósoltak.

A Luca napján kis tálkába szórt, és karácsonyig öntözgetett búza a következő év terméshozamát vetítette előre. A búza zöldje emellett az adventi remény beteljesülését, maga a búza pedig az élő kenyeret, Jézust jelképezte.

A termékenység bebiztosításában besegítettek a Luca-napi kotyolók is, akik házról-házra járva mondták termékenységvarázsló rigmusaikat. A kotyolásnak nevezett szokás segítette az eljövendő bő termést és a jószágok megfelelő szaporulatát.

A Luca naptól karácsonyig terjedő időszakot időjárásjóslásra is alkalmasnak tartották. A tizenkét napot az év tizenkét hónapjának megfeleltetve jelezték előre, milyen idő várható a következő esztendőben. Ezt nevezik Luca kalendáriumának .

A megfelelő tojáshozam érdekében az asszonynak ezen a napon sokat kellett ülnie: így segített tyúkjaiknak, hogy jó kotlósok legyenek. Emellett hagyományosan dologtiltó napként tartották számon Luca napját. Tilos volt ilyenkor minden asszonyi tevékenység, így például a fonás és a varrás, mert bevarrták volna a tyúk fenekét, a mosás, befőzés, kenyérsütés stb. Nem volt ajánlatos kölcsönadni sem, mert az elkért dolgok boszorkányok kezére kerülhettek. Akit pedig Luca tilalomszegésen kapott, az akár kővé is válhatott.