Te mit tudsz a Holdról?

Évezredek óta bámulunk az égre, csodáljuk elfogyó és kigömbölyödő alakját, és bolondulunk meg, amikor teljes pompájában világít az éjszakai égbolton. Nem egész fél évszázada azonban, 1969. július 20-án az emberiség meghódította az univerzum hozzá legközelebb eső égitestét, a Holdat. "Kis lépés az embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek" - mondta Neil Armstrong, mikor elsőként megvetette lábát a Holdon. A holdraszállás napját a Hold napjaként ünnepeljük.

 

A Hold valójában nem más, mint egy kis darab Föld: egy kozmikus ütközés hatására szakadt ki Gaia testéből a Naprendszer születését követő 30-50 millió évben. Az űrbe kilökődött anyag először gyűrűvé, majd bolygóvá formálódott, végül a gravitációs vonzás hatására Föld körüli pályára állt. Így született hű kísérőnk, a Hold.

Bár az éjszaka égi lámpásának becézzük, a Holdnak nincs saját fénye, helyette a Nap fényét veri vissza. Kötött pályája miatt a Hold mindig közel ugyanazt az oldalát mutatja felénk. A Holdról nézve a Föld is telik és fogyatkozik!

 

A Hold égboltja a légkör hiánya miatt nappal is fekete, és mivel gravitációs mezeje is csekélyebb a Földénél, még egy komolyabb testsúllyal bíró embernek is hatalmasakat lehet szökdécselni rajta.

Miközben a Föld körül kering, felületének megvilágítása változik. Alakváltozása adta az első naptárakhoz a zsinórmércét; egyes kultúrák, így a kínai is, ma is holdnaptárat használnak.

 

A magyar hónap (holdnap) szó is őrzi az újholdtól újholdig tartó ciklus jelentőségét: ez átlagosan 29 nap 12 óra 44 perc alatt megy végbe.

A Holdat nagyon sok civilizációban önálló istenként tisztelték. A görögök Szelenének, a rómaiak Lunának, az egyiptomiak Honszunak, a maják Ixchelének nevezték. Az emberiség hamar felfedezte az összefüggést az ár-apály jelenség és a Hold között: kísérőbolygónk gravitációs mezeje húzza magával a Föld felé eső részét, és ez leglátványosabban a tengerek szintjének változásán érzékelhető.

Az ezoterikus tanok a Holdat a női energiákhoz, az anyasághoz és az érzelmekhez kötik. Az asztrológiában a Rák csillagjegy vezérbolygója: a jegy szülötteinek hangulatingadozásait a bolygó gyors mozgásával is magyarázzák (a Hold járja körbe a leggyorsabban a Zodiákus jegyeit).

A látványos teliholdnak a misztikus gondolkodás kezdetei óta kitüntetett jelentősége van. A boszorkányok szerint teliholdkor a leghatásosabbak a varázslások, és a legtöbb bűbájt általában véve ajánlatos telihioldkor végezni.

 

Magára valamit is adó farkasember megvárja a teliholdat az alakváltozással, de a vámpírok is aktívabbak ilyenkor; egyébként ma is általánosan elfogadott nézet, hogy telihold idején izgatottabbak, szenvedélyesebbek és agresszívabbak vagyunk.

 

 

Tudományosan csak az állatok viselkedésének megváltozást, vadabbá válását tudták bizonyítani, a baleseti és bűnügyi statisztikák nem mutatnak különösebb kiugrásokat telihold idején. Annyi bizonyos, hogy sokak álmatlansággal küzdenek ilyenkor: az inszomnia azonban az alkotói ihletnek néha kifejezetten jót tesz. 

 

A legközelebbi telihold egyébként aug. 3-án lesz.

A holdraszállással, mely kaput nyitott az űr többi bolygójának tüzetesebb megvizsgálása előtt is, égi kísérőnk, Luna némiképp varázstalanítva lett.

Ma már nehéz a Hold arcát kutatni, vagy a holdbéli csónakost keresni az égitesten.

 

Az emberiség  Holdhoz fűződő misztikus viszonyát azonban a mesevilág és természetesen a gyermeki fantázia még sokáig őrizni fogja... főleg,  ha segítünk benne a Holdról szóló mesék, mítoszok életben tartásával.

 

További Hold-ihlette termékekért nézz szét itt!