Horváth Kata Győrben él kis családjával; egy 16 éves lánya van. Azok közé a szerencsés emberek közé sorolja magát, akiknek a munkájuk a hobbijuk. Több mint húsz éve fest, 4 önálló kiállítás van a háta mögött. Saját bevallása szerint "tárgylétrehozó-mániája" van, állandóan azon jár az esze, hogy miből mit lehetne kihozni. Nem dob ki egy papírcetlit sem, mert "az még jó lehet valamire". Műterme a saját nappalijában van. Mottója: "Az ember nem annyira az Istent keresi, mint inkább a csodákat. És mivel az ember nem tud meglenni csoda nélkül, teremt magának újabb és újabb, immár saját csodákat."
- Kata, művészi nyomatokat, plakátokat, üvegékszereket és vidám, színes papír dolgokat is készítesz. És mindemellett ott vannak az egyedi családi mesés portrék. Ez micsoda pontosan?
- A családi mesés portrék egyedi megrendelésre készülnek. Kapok egy sztorit, egy családi történetet, pár kedves dolgot, tulajdonságot, ami arra jellemző, akiről a festmény készülni fog és egy-két fotót. Ezen információk alapján összeáll a fejemben egy tiszta, vidám színekkel megálmodott történet. Egy mesekép, ami mintha egy varázslatos mesekönyvből lépne elő. Izgalmas akvarellek születnek így: egy-egy embernek, párnak, barátoknak, családnak a saját sztorija körvonalazódik ki, de az én "mesés" szemüvegemen keresztül. Egyszer például azt mondta valaki, hogy egy festő-médium vagyok, mert ő csak annyi instrukciót adott az akvarellt ábrázoló helyszín elkészítéséhez, hogy a jelenet, amit szeretne, ha megfestenék, egy régi hangulatú kávéházban zajlott. Én ehhez csíkos tapétát festettem meg. Aki a képet ajándékba kapta, csak ámult-bámult, hogy hogy nem pöttyös, virágos vagy éppen sima tapéta került oda; hogy hogy lehet, hogy pont a kék-fehér csíkokat álmodtam én is meg, ami valójában a helyszínen volt...
- Hogyan jutott eszedbe, hogy ilyen családi portrékat készíts?
- 2008. decemberében megfestettem a kis családomat, 30 évvel azelőtti mivoltukban. Akkor már blogoltam, kitettem oda a képet, és szájhagyomány útján egyre jobban terjedt a híre, jöttek visszajelzések, sőt, nagyon hamar konkrét megrendelések is. Nem sokkal ezután regisztráltam a Meskára; a kézműves portálon keresztül pedig még szélesebb körhöz értek el a képeim.
- Melyik festményed, printed a legkedvesebb számodra?
- "Az őrangyal" például, de "A boldogság kék madara" is közel áll hozzám, ráadásul ez az egyik legkeresettebb alkotásom. Talán azért, mert mindnekinek mond valamit, mindenkihez van egy személyes üzenete, hisz mindannyian a boldogságot keressük, arra vágyunk. Ezenkívül van a "Titkos szavak" sorozatom, ami számomra szintén nagyon kedves: ez egy játék; minden képen el van rejtve egy idézet, vagy egy szó. Ezt kell megkeresni a színek és a formák világában. A képek segíthetnek a célok elérésében, a pozitív gondolatok ugyanis pozitív érzéseket, történéseket vonzanak.
- Sugárzik a hangod; kiegyensúlyozottságot, derűt sugallnak a képeid; úgy tűnik, boldog vagy. Van valami, amire mégis vágysz?
- Hát, annak örülnék, ha legalább egy Hokata-alkotás eljutna Afrikába is; földrészileg ugyanis már csak ez hiányzik: Srí Lankától kezdve Amerikán át egészen Svédországig megtalálhatók otthonokban az akvarelljeim, ami nagyon jó érzéssel tölt el. Egyébként sorra teljesülnek a vágyaim: korábban nagyon szerettem volna könyveket illusztrálni. Mára ez már nem álom: a 4. könyvemet illusztrálom. Most is dolgozom valamin, ami igazából még titok, de annyit elárulhatok, hogy egy autista gyerekekről szóló, felnőtt verseskönyvről van szó. És aminek még nagyon örülök: az első osztályos vizuális nevelés tankönyv borítóján is szerepel egy képem.