Fehér Péter mesterségét tekintve ékszerész, hivatása pedig: égszerész. Ez nem elírás! Péter azt vallja ugyanis, sok mindenben hisz, amire mások legyintenek. Többek között abban, hogy az igazi ékszer nemcsak ék, nemcsak ékesíti az embert, hanem az ég szere is. Egy olyan tárgy, ami minden pillanatban emlékeztet arra, hogy valódi énünk, lelkünk az égben gyökerezik.
Péter Zalaegerszegen él feleségével és három gyermekükkel. Aranyművesnek tanult, és óvodapedagógusként diplomázott. Szabadidejében virágokat vizsgál, bárányt simogat, holdtöltét néz, kincset keres, és szélmalmokat kutat a családjával. Ékszereit saját kezűleg, szívvel-lélekkel és olyan technikával készíti, mint régen a céhes időkben, a kicsi műhelyek korában.
Hogyan lettél égszerész, és mit jelent ez valójában?
Annyit pontosítanék, hogy inkább azon az úton haladok, aminek a végén talán égszerésszé válok egyszer. Nálam a gyűrűk, a medálok, a karkötők, a kiskanalak és a többi funkcionális ezüsttárgy is, mint az ékszerbe épített pendrive, túlmutatnak azon, hogy pusztán esztétikai élményt nyújtsanak. Próbálok olyan ékszereket készíteni, amelyekbe jelképek, szimbólumok, jelentéstartalmak vannak belesűrítve. Ha valakinek megtetszenek a munkáim, akkor egy nagyon különleges, személyes darabot fog kapni. A megrendelő kérésére, vele együtt tervezem meg az ékszereket, amelyek gyakran megdöbbentő együttállásból születnek.
Mondok egy példát: egyszer megkért egy hölgy, hogy készítsek a lánya számára egy ékszert, diplomázása alkalmából. Biológusnak tanult az egyetemen. Ahogy gondolkodtam rajta, eszembe jutott, hogy a medál készítésekor valahogy a DNS-formát kellene megvalósítanom, és rájöttem, hogy érdemes lenne technikailag egy létra-formából kiindulni, aztán azt elcsavarni. És akkor felrémlett bennem kedvenc Weöres Sándor-idézetem: „Alattam a Föld, felettem az Ég, bennem a létra.” Pár óra múlva bekapcsoltam a rádiót, és azt hallottam, hogy „Ma van Weöres Sándor születésének 100. évfordulója.” Minden jel abba az irányba mutatott, hogy jó úton járok.
Vagyis a spiritualitást jeleníted meg az ékszereidben.
Talán nem a spiritualitás szót használnám, mert az nagyon tág és szerteágazó fogalomkör, azon kívül, hogy ma már sok esetben pejoratív jelentéssel bír. Inkább úgy fogalmaznék, hogy a bennem élő gondolatoknak és szellemiségnek van elsőbbsége, az alkotásaim filozofikus gondolkodásmódot tükröznek. Ha ez összefonódik a megrendelő álmával vagy kérésével, vagy egy önmagában megszületett ékszerem megérint egy embert, akkor az alkotás értelmet nyert. Így egyedi, lélekkel teli darabok kerülnek ki a kezeim alól, ami nagyon jó érzés.
Az ékszereidet tulajdonképpen mindig gondolatok kísérik?
Igen. Nemrég kaptam egy üzenetet valakitől az El Camino, az Út medálom kapcsán. Azt írta a hölgy, hogy ezzel mennyire rátapintottam egy piaci résre. Mivel nem ismerte a munkásságomat, nem bántódtam meg, de elgondolkodtatott, és vissza is írtam neki, hogy szerintem félreértett, mert tőlem nagyon távol állnak a „piaci rések”.
Akik már régóta figyelemmel kísérik az ékszereim születését, láthatják, hogy mindig a gondolatiságnak van prioritása, lelkiségből indul egy alkotás. Ha szívből jön, akkor egyszerűen azt gondolom, meg kell hogy szülessen. Megteremtődik. És akkor annak a tárgynak nem csak az a dolga, hogy legyen. Ha valami csak azért van, hogy kielégítse a vásárlási igényedet, az lélektelen dolog.
Szerintem a világ lassan megcsömörlik attól, hogy lélektelen tárgyak milliárdjai vegyék körül. Ha valakinek készítek egy különleges ékszert vagy tárgyat, akkor abban olyan információk, gondolatok, érzelmek sokasága jelenik meg, ami korszakokat és generációkat hidal át, örök érték és emlék marad. Gondoljunk csak az imént említett hölgyre, aki majd az unokáinak fogja mesélni, hogy annak idején ezt a DNS-medált a diplomaosztójára kapta az anyukájától, mikor biológus lett, és azért DNS, mert .... és azért létra, mert ... és azért holdkő, mert ... és azért lélek, mert…
Több évtizede vagy a szakmádban, mára már ismert a neved. Milyen út vezetett idáig?
Mindig addig nyújtózkodtam, ameddig a takaróm ért. Hittem abban, hogy lesz, akit megérintenek az ékszereim. Előbb vagy utóbb egymásra fognak találni. Ebben a Meska.hu sokat segített, mivel a kis műhelyem híre nem tudna sok emberhez eljutni, de az interneten könnyebben megismerhetnek. Nekem ezzel a lehetőséggel kinyílt a világ. Az alkotás mellett rengeteg más feladat is hárul rám, például fotózok, személyesen levelezek az érdeklődőkkel. Bár nagyon sokat dolgozom egy nap, szeretem a munkám, örömöt ad. Szóval sok munkával járó, de felettébb örömteli út vezetett el idáig.