Batha Zsuzsi az iparművészeti egyetemre jár, hamarosan a MOME formatervező szakán diplomázik. Közben zebukat, vízilovakat, csigákat és madarakat varr gyerekeknek, és nemcsak nekik, hanem tulajdonképpen bárkinek, aki tornacipőt hord. Így határolja be a különleges párnaállatai célközönségét, aki a sérópárnáktól jutott el idáig, és ezzel már a diploma előtt létrehozta az első saját termékét.
Állatpárnái egy iskolai projektből nőtték ki magukat. Készségfejlesztő alkotásai hazánkban megvásárolhatóak puHa nevű boltjában a Meskán, immár négy éve. Zsuzsi kedvenc írója Janikovszky Éva, azt vallja, hogy a személyes kapcsolat a vevőivel hihetetlen fontos, nagyon szereti megismerni a megrendelőket, bevonni őket ebbe a kis „állattartó családba”. Zsuzsi állatkáira már felnőtt gyűjtők is rástartoltak, az egyikőjük nyolc kis lénnyel rendelkezik.
Meska: Kinek szólnak ezek a párnák? Gyerekeknek? Felnőtteknek?
– Elsősorban gyerekeknek terveztem őket, de mondhatni mindenkinek. Sokan felnőtteknek adják ajándékba. A tervezésnél a célom az, hogy még jobban felszabadítsam a gyerekek kreativitását, ami játék közben bontakozik ki belőlük, ám a tapasztalatok szerint ebből a felnőttek is profitálnak.
Meska: Hogyan jutottál el az ötletig, hogy állatpárnákat tervezz, készíts?
– Úgy négy éve a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen (MOME) egy iskolai feladat keretében sérópárnákat terveztem. Formatervezőnek tanulok, szeretek az anyagokkal, textilekkel kísérletezgetni. Akkor frizura alakú párnákat készítettem, aminek az volt a lényege, hogy ha belefekszel, ha „magadévá teszed”, akkor olyan, mintha egy új frizurád lenne.
Megszerettem a technikát, a varrást, rájöttem, hogy teljesen ki tud kapcsolni. Akkoriban írtam a BA szakdolgozatomat, ahol azt vizsgáltam, hogy a gyermekkorunk játékai hatással vannak-e a későbbi életünkre. Arra jutottam, hogy igen, és minél egyszerűbb egy játék, annál jobban használjuk hozzá játék során a kreativitásunkat.
Meska: Milyen szakembereket vontál bele a fejlesztésbe?
– Több óvodapedagógus, szociológus, gyermekpszichológus szakember véleményét írtam le a szakdolgozatomban, amit a párnáimhoz használt kutatásnak tekintek.
Meska: Mi volt az első párnád?
– Egy hernyó. És azóta is állatokat készítek, mert imádom őket. A párnáim fele ma már megrendelésre készül, így vannak mindenféle kérések. Például csináltam már zebut. Korábban én sem tudtam, hogy ez pontosan micsoda, de ma már okosabb vagyok. A zebu egy afrikai eredetű, tehénszerű állatka.
Meska: Miből készülnek a párnák?
– Mikropolár anyagból; amivel kitömöm, az pedig rostszálas poliészter. Ez azért előnyös, mert jól felveszi a testhőmérsékletet, így kényelmes; mosógépben mosható, könnyen száradó anyag, szóval egyszerű tisztítani. És hosszú az élettartama is.
Meska: Mi a terved a jövőre nézve?
– A diploma után szeretnék többet foglalkozni az állatpárnáimmal. Nincs még kész márkám, a kollekcióm, a párnák ilyen értelemben még nem teljesen készek, úgy szoktam fogalmazni, hogy átmeneti lények. Ugyanakkor egy jól meghatározható, alapvető gesztust egyértelműen tartalmaznak. Egyszerre több funkciót is betöltenek. Párnák, játékok, házi kedvencek és fejlesztő hatásúak. Például ha odaadok egy gyereknek egy macskára hasonlító párnát, akkor lehet, hogy ő a saját kis képzelőerejével teljesen mást lát bele, vagy másként látja benne az állatkát.
Fontos már gyerekkorban is, hogy milyen tárgyakkal vagyunk körülvéve, mert ezek hatással vannak az emberre. A párnák mellett tervezem, hogy szélesítem a puHa-bolt repertoárját más irányokba is, de ez a gondolat egyelőre még gyerekcipőben jár, mert most teljes energiámmal a diplomára koncentrálok.