A bátyjának akart segíteni, aki rönkbútort készített a szabadidejében, végül ő kapott rá a fával való munkára, 7 éve készít belőle különleges tárgyakat. Egy egyszerűnek látszó tálra van, hogy 5 hónapot kell várni. A most 48 éves Kovács Zsolt egyszer megpróbált főállást csinálni a hobbijából, de akkor elveszett az egész varázsa. Így inkább marad hobbiesztergályos a Meskán.
Meska: Hogyan szerettél bele a fába?
Hat-hét éve foglalkozom ezzel. Akkor történt, hogy a bátyám a szabadidejében megcsinált pár rönkbútort a teraszra. Karácsonyra vettem neki egy könyvet ajándékba, és hát alaposan belelapoztam, mielőtt odaadtam volna. Ebben találtam olyan tálakat, vázákat, meg mindenféle érdekességeket fából elkészítve, amik egyszerűen magukkal ragadtak. Azóta esztergálok, ez lett a hobbim.
Meska: Akkor a bátyáddal együtt dolgozol?
Nem, nem, ő a kerti bútorok után abbahagyta. Tudod, a fa lelkes anyag, azt mondják, lelke van. De nehéz vele bánni. Nem való mindenkinek.
Meska: Hogyan tanultad meg ezt a szakmát?
Salgótarjánban élek, és sajnos azt kell mondanom, hogy 50-60 kilométeren belül nincs mesterember, akihez eljárhatnék, eljárhattam volna. Vác mellett, Kétbodonyban él Kálmán bácsi, aki igazi kerékgyártó, fantasztikus ember és szakember, csak sajnos már olyan idős, hogy nem tud tanítani. Nem tudja már átadni a tudását nekem, meg tudja viszont mutatni az alkotásait, ami óriási élmény. Autodidakta módon tanultam meg mindent, a net nagy segítség ebben. Van például egy fórum, ahol a tagok borzasztóan segítik a munkámat, ez a Magyar Amatőr Faesztergályosok Klubja. Mesterem és példaképem erről a fórumról Köpf Jenő.
Meska: Az alkotásaid között vannak például fapalackok, amikben például pálinkát lehet tartani. Ennek mi a titka?
A faanyag beszerzésével kezdődik minden, ez a vadászat. Ma már szomszédok, barátok szólnak, ha valahol kivágnak egy diófát például. Nemcsak az egészséges, hanem a hibás, korhadt fát is hajtom. A faüveg, amit említettél, tölgyfából van: gyűrűkből áll össze, amiket speciális faragasztóval rögzítek egymáshoz.
Meska: Egyszerűnek tűnnek első ránézésre a fatálaid, mintha a természet végezte volna a munka felét. Valójában mennyi idő elkészíteni?
A fatálnál például az a probléma, hogy az emberek általában 8-10 centi mély, öblös tálakat kérnek tőlem. De ilyen típusú száraz fa nincs készen, nem lehet beszerezni, szóval a nedves fával kezdek el ilyenkor dolgozni. Először kinagyolom a formát, aztán jön a szárítás, egy-két hónap alatt a fa vetemedik, aztán újra előveszem, finomítok rajta, megint eltelik egy-két hónap, és lehet, hogy még egyszer meg kell ismételni. Egészen addig, amíg a nedvességtartalma 8-10 százalék nem lesz. Utána kezdődhet az esztergálás. Ez az egész folyamat akár 4-5 hónap is lehet.
Meska: Milyen stílust keresnek leginkább az emberek?
Három különböző stílusban alkotok: minimál, rusztikus és az egyedi kérges karéjtálak. A rusztikus és a különleges karéjtálak népszerűek, talán mert ezekben az esetekben a megszokottól eltérő a forma és a színvilág is. Úgy veszem észre, sokan szeretik az érdekes dolgokat, a különleges technikákat. Ha a vevőim is megérzik, amit én az adott anyagból ki szerettem volna hozni, akkor az a siker. Ugyanakkor bármit lehet kérni tőlem, éppen ez a Meska egyik nagy előnye, hogy személyre szabott, egyedi tárgyakat is lehet rendelni az alkotóktól.
Meska: Mi a kedvenc alkotásod, már ha van ilyen?
Van egy, igen, ami szívemnek különösen kedves, ez egy zöld juharfából készült fatál. Egy székesfehérvári barátomtól, tulajdonképp mesteremtől kaptam a fadarabot ajándékba. 3-4 hónapig nézegettem, aztán megcsináltam, és a feleségem közölte, hogy ezt nem szabad eladni. Mára már egy 10-15 darabból álló „házi múzeumunk” van.
Meska: Nem gondoltál még arra, hogy hobbiból főállást csinálj?
De igen, egyszer megpróbáltam, és akkor reggeltől estig esztergáltam, de nem működött. Valahogy akkor elveszett az egész varázsa, nem lettek olyan szépek az alkotások. Szóval maradok hobbikézműves.
Meska: Mi a terved a következő pár évre?
Fejlődni és tanulni. Továbbképezem magam az internet segítségével. Ez nagyon lassú folyamat: amit egy mesterembertől meg lehet tanulni egy hónap alatt, az nekem így nagyjából egy év.