Bíró András majdnem két évtizede dolgozik ötvösként. Rengeteg ékszert készített és javított ez alatt az idő alatt. Sokáig hiányolta az élethű ábrázolású tárgyakat, a hangszerek miniatűr mását és a humort az ékszertervezésből. Jó ideig körvonalazódott benne a saját ékszerei gondolata, mire elkészítette őket.
András Szentendrén él a családjával, feleségével és három gyermekével, a Meskán árul Varabin néven, és március óta teljesen a maga ura. A gyerekek adták az ötletet nem egy ékszeréhez, például ők rendeltek Darth Vadert, ők álmodtak rá angyalszárnyakat és varázspálcát a kezébe.
Meska: Picike, de élethű fuvolákat, ollókat, abszurd emberi figurákat készítesz ezüstből. Miért pont ezeknél kötöttél ki?
- Amikor a fiam klarinétozni kezdett, a zenéje ihletett meg annyira, hogy akkor kezdtem el a miniatűr hangszeres sorozatot. Miután az élet minden dolgában alapos vagyok, szeretem a pontosságot, a tökéletességet, a befejezettséget, valószínűleg ez látszik meg az ékszereimen is. Szeretek élő, létező formákat megmintázni aranyból, ezüstből, kicsiben, hogy másik funkciót kaphasson azáltal, hogy ékszer lesz belőle. Részletgazdagságra törekszem, igyekszem az arányokat pontosan megtartani.
Egy ismerősöm szerint férfias ékszereket készítek. Ezt eleinte nehezem tudtam értelmezni, de a feleségem talált egy lehetséges megoldást: keveset díszítek, kerülöm a csillogó-villogó kavicsok alkalmazását, így valóban nem mondható az ékszereimről, hogy nőcisek.
Meska: Hogyan lettél ékszerész?
- Kölyökkorom óta mindig bütyköltem valamit. Apám nagy örömére gépeket szedtem szét és terveztem újakat, drótokat hajlítgattam. Tizenpár évesen, amikor már szükségem lett volna saját pénzre, és nem találtam elegendőnek az otthoni zsebpénzt, mindenféle pénzkereset után néztem: fogadásból kézen felmentem a hetedik emeletre haza, vagy körülgyalogoltam kézen a strand nagymedencéjét.
Egyszer egy kedves lány osztálytársam egy drót ékszert rendelt tőlem a suliban, hogy legyen koronája farsangra, és ekkor megláttam az ékszerkészítésben rejlő lehetőségeket. De a viccet, meg ezeket a korai gyermekéveket félretéve: Ludwig Rezső volt az aranyművességben a mesterem. Ő egy kiváló pedagógusvénával megáldott ötvösmester. Hagyta, hogy a fiatalok a kötelező darabok mellett szabadon is próbálkozhassanak, ami, lássuk be, nem jellemző sok oktatóra. A fusizással többet tanultam, mint az összes kötelező darabbal együttvéve.
Meska: Mire vagy a legbüszkébb?
- Örülök, hogy ennyiféle kéréssel találnak meg az emberek, és mindet tudom teljesíteni a szépségkirálynős koronától kezdve, az ezüst Einstein-portrén keresztül a miniatűr hangszermedálokig.
Meska: Kértek már tőled valami nagyon meredeket?
- Igen, akadnak érdekes, sőt néha egészen bizarr megrendelések is. Egy alkalommal például epekőből kértek fülbevaló-medál szettet, egy másik alkalommal meg egy verekedés miatt kihullott, gyémántbeültetéses fogat kellett befoglalnom, hogy a tulajdonosa így viselhesse tovább.
Meska: Valamennyire figyeled a nemzetközi trendeket?
- Nem vagyok különösebben trendkövető, magamtól szeretek olyan ékszereket készíteni, amelyeket én álmodok meg, amelyek nekem tetszenek. A megrendelők kéréseit, ha trendik, ha nem, szívesen elkészítem, de magamtól nem törekszem bármiféle irányzat követésére. Ez persze anyagilag nem mindig előnyös, kapok is a nejemtől. Ismerőseim javaslatára egyébként a Meska volt az első internetes bolt, ahol a saját ékszereimet kezdtem árulni, és szépen el is tudtam indítani az üzletemet. Rengeteg pozitív visszajelzést kapok itt azóta is. Örülök, hogy így alakult.
Meska: Főállásban foglalkozol az ékszereiddel?
- Márciusig órás-ékszerészként dolgoztam, és mellékállásban készítettem a mini hangszereket. Újdonság az életemben, hogy most már a magam ura vagyok.
Meska: Mik a terveid?
- Az egészen közeli jövőben szeretnék egy nagyot aludni anélkül, hogy három gyerek ugrál a hasamon. Kicsit távolabbra tekintve, szívesen sétálgatnék egy távoli, pálmafás tengerparti sétányon. A jövőmet illetően azt kell látnom, hogy a részletek kevésbé kidolgozottak, mint az ékszereimen.
Egy igazi kihívás lebeg azért a lelki szemeim előtt: egyszer szeretném a Szent Koronát elkészíteni, az igazi korona teljesen pontos másolatát. Nemcsak a jelentése vagy a múltja miatt, hanem a benne rejlő szakmai szépségek és nehézségek miatt. Ezzel még Ludwig mester oltott be, aki benne volt abban a csapatban, akik a saját kezükbe foghatták a koronát, és úgy vizsgálhatták.
