Van, aki régi tárgyakat, bútorokat újít fel, és van, aki pont fordítva, újakat antikol. Ilyen Bianca is, aki bájos, ugyanakkor túlzások nélküli fa tortatálakat és gyertyatartókat bújtat régies köntösbe. A Meskán Bluer Design néven alkotó Bianca antik birodalma sok más kézműves aprósággal is kiegészült.
Bianca Budapesten él férjével és két cicájával. Nem szeret, nem is tud korán kelni, nála reggel 8 előtt nem indul a nap, viszont mindig éjfél után fekszik, azaz kifejezetten éjjelibagoly-típus. A hétvégéinek jó részét az antikolós workshopjai foglalják le. A Bluer Design nevet úgy találta ki, hogy annak idején, amikor egy e-mail fiókot készített magának, semmilyen becenév nem jutott az eszébe. Akkor a barátnője telefonja megszólalt és a Blue című szám szólt. A regisztrációnál a blue viszont kevés volt, ezért hozzáírt egy betűt. Ez 1998-ban történt, azóta ez a becenév végigkísérte Bianca életét.
Meska Nem tudom eldönteni, hogy mi lehet a kedvenc alkotásod, egy romantikus pasztell tortatál, vagy mondjuk inkább egy hófehér adventi koszorú?
Mindig az épp aktuális darab a kedvencem. De a tejfestékkel készült bútorokért mindig megőrülök!
Meska: Nagy trendje van most az antikolásnak. Nálad hogy jött ez a szerelem?
Amikor regisztráltam a Meskára, ott megpillantottam egy eladó antikolt tárgyait, és akkor beugrott, hogy kilenc évvel azelőtt én már találkoztam ilyen bútorokkal, csak akkor még fogalmam sem volt, hogy így nevezik őket. Ott estem szerelembe. Aztán autodidakta módon tanultam, minden, amit tudok, saját tapasztalat, néha csetlő-botló, néha zseniális próbálkozások eredménye. Persze rengeteg infót gyűjtöttem külföldi oldalakról, de igazából saját magam találtam ki egy antikolási módot, így lettem egyedi.
Meska: Hol találnak meg a vevőid?
A Meskán, ahol a boltnyitásra a férjem beszélt rá. Ott ismerték meg a munkáimat, a kezdetek óta csak ott árusítom a termékeimet. Manapság nagyon ritka az igazán minőségi kézművesportéka, így én kifejezetten örülök, hogy annak idején, igaz csak véletlenül, de rátaláltam.
Meska: Karácsony idején az egyedi koszorúkra nagy kereslet lehet.
Igen. Most beugrott, hogy a legelső kézművesalkotás, ami anno a kezeim között született meg, az egy koszorú volt. Ezzel kezdődött minden. És igen, az ünnepek előtt mindig sok koszorút tervezek, álmodok, készítek, ragasztok. Naponta nagyjából hármat-négyet: a legegyszerűbbet úgy félóra alatt készítem el, a legbonyolultabbakat három-négy óra alatt.
Meska: Nemcsak alkotsz, hanem írsz is.
A Cafeblogon lehet olvasni a bútorfestős élményeimet, tippjeimet, meg sok minden mást is. 2012 márciusában, lassan három éve kezdtem az egészet. Abszolút nem volt részemről tudatos, hogy ebbe belevágtam, és bár már akkor készítettem pár ajtódíszt, mégsem az volt a cél, hogy azokról írjak, hanem hogy az antikolás rejtelmeit összefoglaljam, eredetileg csak magamnak. Azóta már jóval több emberhez eljutnak a posztjaim, nagyon megszerettem.
Meska: Annyi mindennel foglalkozol, mi ad erőt, lendületet?
Ez egy jó kérdés, és nem tudom egyértelműen megválaszolni. De az biztos, hogy az olyan külföldi példák hatnak rám, mint például Miss Mustard Seed, egy családanya, aki a gyermeknevelés és a bútorfestés mellett csodásan fotózik, és mindemellett még blogot is ír.