Melinda és Tamás előbb egymásba szerettek bele, majd a fába mint alapanyagba. Az előbbi szerelemből született két gyerekük, a fa iránti vonzalmukból pedig izgalmas használati tárgyak jöttek létre. Picimanufaktúra név alatt egy budapesti műhelyben dolgozik Tamás, és boldogok, hogy azt csinálhatják, amit a szívük diktál. Ők ketten a Cincinke bolt tulajdonosai a Meskán, és most épp fából készült csokornyakkendőket készülnek szállítani a Kanári-szigetekre.
Meska: Fából csokornyakkendő, működő lakat és cipzár. Egy csomó olyan dolgot készítetek, amiket jellemzően nem fából szokás.
Tamás: Hát igen, mondhatjuk. Egyszerűen van bennünk egy törekvés, hogy maradandót alkossunk, és a fa erre tökéletesen alkalmas. A textúrája, az eredete, az, hogy nincs két egyforma belőle, hogy mindegyiknek van egyénisége, egyszerűen rabul ejtett engem. Barátságos, meleg, természetes. A szakmámat tekintve biztonságtechnikai mérnök voltam, de egyszer a fa iránti szenvedélyem odáig fajult, hogy egy saját kézzel készített lánctartófát ajándékoztam a feleségemnek. Itt kezdődött minden: olyan sikere lett családi-baráti körben, hogy gyorsan megfogalmazódott bennünk, hogy ez nem csak nekünk, hanem másoknak is tetszik, így akár eladásra is gyárthatnánk.
Melinda: Akkor kerestem meg a Meskát, ahol már három termék feltöltésével el tudtunk indulni. Ma pedig már csak a fából élünk.
Meska: Ki hogy veszi ki a részét a munkából?
Melinda: Én vagyok a marketinges és a saleses, tartom a kapcsolatot az ügyfelekkel, leendő vagy potenciális megrendelőkkel. Az ötletelések közösek, és általában én vagyok az első, aki teszteli, véleményezi, amit Tamás a műhelyben elkészít. Ő pedig alkot, megvalósít.
Meska: Hogy készül a csokornyakkendő, nyakkendő?
Tamás: Furnér az alapanyaga. Nem tudom, tudod-e, mi a furnér, mert sokan nincsenek tisztában vele, ezért néha ódzkodnak is tőle. A furnér tulajdonképpen egy nagyon vékonyra szeletelt fa. Úgy képzeld el, mintha a fatörzset egy hatalmas almahámozóval elkezdenénk körbehámozni. Így kapunk egy 0,3-0,4 mm-es facsíkot, szóval kb. olyan vastag, mint egy kartonpapír. Ezt ragasztjuk fel egy faalapra. A bútorgyártásban egyébként gyakran használják a furnért, mert így lehet árban elérhetőbbé tenni egy nemesfa bútort.
Ami a nyakkendőt illeti, nagyon könnyű: 10-12 dkg egy-egy furnérozott darabból készült nyakkendőnk, és nem törik, nagyon tartós, könnyen szállítható, tisztítható. Elsősorban olyan fafajtákat törekszünk használni, amelyek Magyarországon megtalálhatóak, de igény esetén szinte akármilyen egzotikus fafurnért is be tudunk szerezni, amelyeknek különleges az erezete – a felületet csak olajokkal kezeljük, hogy szépen látszódjon a minta. Erre az olajkezelésre mindenképp szükség van, mert különben olyan lenne a fa, mint a kiszáradt, cserzett emberi bőr. Kell neki az ápolás.
Melinda: Ebből fogunk most a Kanári-szigetekre is szállítani. Nagyon örülünk neki, mert szeretnénk nyitni a külföldi piacok felé is.
Meska: Miket alkottok még?
Melinda: Hú, nagyon szerteágazó a palettánk, ezért bajban is vagyok, hogy mit mondjak. Amire nagyon büszke vagyok, az például az esküvői ládika, aminek a lakatja fából van, és tényleg, rendesen úgy működik, mint az igazi lakat. Aztán van egy fa csokidobozunk, ami úgy néz ki, mintha a szélébe beleharaptak volna. Ezért kifejezetten odavagyok, és nemcsak azért, mert én találtam ki, de ez nekem tényleg nagyon tetszik.
Tamás: Aztán van például egy olyan fatálcánk, aminek a szélére egy pohártartót tettünk. Borkóstolókon, állófogadásokon nagyon hasznos eszköz: rá tudod pakolni a sajtokat, és egy kézzel mindent fogsz, miközben akár sétálhatsz is. És kicsit belefolytunk a divat világába is: készítettünk egy tiszta fa táskát, igazi, működő facipzárral. Ezt egy divattervező kérésére csináltuk egy pályázathoz.
Meska: Ezek kézművestermékek?
Tamás: Ez jó kérdés, de szerintem igen, bár attól függ a válasz, hogy mit értünk kézzel készítés alatt. Használok például elektromos fűrészt, de én tolom az anyagot. Használok csiszológépeket is, de semmi nem számítógéppel vezérelt. Szinte fizikai képtelenség lenne tényleg mindent csak kézzel csinálni, egy nyakkendő így is kb. 5 óra alatt készül el.
NÉVJEGY:
Melinda és Tamás Budapesten élnek, innen irányítják a Cincinke márkát. Van egy 2 és egy 5 éves fiuk. Tamás teljesen autodidakta módon tanult meg a fával bánni: másoddiplomásként mindig is szeretett volna faipari mérnök lenni, de sosem jutott idő rá, hogy elmenjen tanulni. Ma a műhelye közelében van egy asztalos srác, akivel sok mindenről tud konzultálni, és azt vallja, hogy rengeteg ügyes műszaki ember él és alkot hazánkban.
Az a vonal azonban, amit ők képviselnek a Cincinkével, egy kritikus mezsgye: a bútorgyártáshoz viszonyítva túlságosan kicsi méretű termékekkel foglalkoznak, azok megmunkálására nincsen bevett gyakorlat, ezért nagyon sok folyamatot és az ehhez tartozó eszközöket maguknak kellett kitalálniuk, kikísérletezniük.