Kovács Ilona, azaz Ilkaművek kezei között burjánzó virágos kertek, rétek elevenednek meg szalagokból, csipkékből, gyöngyökből. Az alkotó híven vallja a szalaghímzés mottóját: "A szalaghímzésben nincs elrontott motívum, csak egy új lehetőség".
Meska: Ki áll az Ilkaművek név mögött?
Kovács Ilona, tanítónő vagyok, Baján végeztem tanítóként, de sosem voltam gyakorló pedagógus. Ennek az az oka, hogy eléggé speciális helyzetben vagyok; nem dolgozom a gyermekeim születése óta. 23 éves ikreim vannak és közülük Dani nevű nagyfiam középsúlyos értelmi fogyatékos. Nálunk apa tartja el a családot, én pedig koordinálom a többit, a háztartást meg a gyerekeket. Dani már harmadik éve napközi otthonban van minden nap kora délutánig, ennek köszönhetően kicsit szabadabban tudok már létezni. Igazából az ő ápolása, a vele való létezés indította el a nálam az egész kézműveskedést.
Ahol sérült gyermek van, ott az anya is sérül bizonyos értelemben; az évek alatt én is belefásultam a dolgokba, és kezdtem nagyon besavanyodni. Féltem, hogy a monotóniában tönkre megyek, és ahogy a fiam állapota megengedte, próbáltam elmenni dolgozni legalább részmunkaidőben, de végül nem sikerült a dolog, fizikailag nem tudtuk volna megoldani.
Meska: Hogyan fért bele mindebbe mégis az alkotás?
A kézműveskedés úgy jött nekem, mint derült égből villámcsapás. Nem vagyok alapvetően olyan nagyon kézműves alkat; korábban leginkább csak megcsodáltam a szép dolgokat, amiket láttam, egyszer festettem üveget, kivarrtam pár gobelint, de tényleg ennyi volt.
A szalaghímzéssel való őrült szerelembe esés - mert tényleg annak nevezhetném, mint amikor az ember meglát valakit és belebolondul – úgy történt, hogy megláttam az interneten egy szalaghímzéses kis képet. Ennek most már négy éve, és tényleg villámcsapás-szerű élmény volt, annyira szépnek láttam, annyira tetszett ez a kép. Csekélyke angoltudásommal kinyomoztam, hogy milyen technikával készült; ekkor hallottam először a szalaghímzésről. Hamarosan eljutottam az egyetlen akkori magyar oldalra, ami foglalkozott a témával, itt pár egyszerű munkát be is mutattak. Nem vagyok egy spirituális lélek, de valamiféle elrendelés volt a dologban, mert megtudtam, hogy az öltéseket legjobban a „Szalaghímzés ABC”-je nevű könyvből lehet elsajátítani, Magyarországon nem is volt más kiadvány a témában. Megnéztem, és egy könyvrendelős oldalon volt egy utolsó, leértékelt példány, amit én azonmód megrendeltem. Ez azért érdekes, mert azóta ezt a könyvet nem lehet kapni, tehát tényleg szinte az utolsó példányt vettem meg.
Meska: Milyenek voltak az első lépések?
Nagy izgalomban voltam, amikor megérkezett könyv; épp nyaralni indultunk, megfogtam egy darab kongrét meg pár kis szalagot, ami volt itthon. Kipróbáltam a dolgot, hát ne tudd meg mi lett belőle! Gömböc, bog, csomó, meg minden, csak épp virág nem…
De meg volt ez írva, mert amikor hazajöttünk, elkezdtem tovább gyakorolni, először csak egy kis virágot, aztán már bonyolultabb dolgokat is. Aztán elkezdtem bevásárolni, persze nagy tudományom nem volt, hogy mit kell venni, mert a könyv nincs hazai viszonyokra adaptálva. Bementem a rövidáru boltba, és jól bevásároltam szép pasztellszínű szaténszalagokból, de semmire nem mentem velük. Mint utóbb kiderült, ezek túl merev anyagok; minél lágyabb, puhább az anyag, annál könnyebb dolgozni vele; ráncolni, húzni, alakítani.
Meska: Most milyen anyagokkal dolgozol leginkább?
Ezután elkezdtem selyemszalaggal dolgozni; persze nem valódi selyemszalag ez, hanem egy műszálas keverék. Ezekkel már lehetett motívumokat csinálni, és azóta is főleg ezeket használom, illetve az évek során én is kikandikáltam a nagyvilágba, és az internetről rendeltem valódi, kézzel festett selyemszalagokat is. Ezek egészen más kategóriák árban és minőségben is, mint amikhez itthon szokva vagyunk. Mostanra eljutottam odáig, hogy a meglévő selyemszalagokat én is festegetem, mert tényleg nagyon szép dolgokat lehet vele csinálni, főleg olyan tárgyak esetében, amiket biztos, hogy nem fognak kimosni, például faliképek vagy dobozok. Az alap, amire hímzek, majdnem olyan fontos, mint a szalag; olyan anyagot kell választani, amin könnyű átvezetni a szalagot; ami nem merev, mégis van tartása és közben finom is. Én például kezdetben nagyon szerettem volna hagyományos, hófehér lepedővászonra hímezni, de ezzel nagyon meg kell harcolni.
Meska: Mit szeretsz a legjobban készíteni?
Amikor először találkoztam a szalaghímzéssel, elképzeltem, hogy mégis mire lehetne használni ezeket a szépségeket. Arra gondoltam, hogy díszdobozon mutatna jól, így először dobozokra készítettem szalaghímzést. Ezeket a mai napig szeretem, és most a legnépszerűbb darabjaim is az esküvői pénzátadó dobozok. Szép dolog egy ilyen maradandó, díszes dobozban átadni a pénzt; a dobozt pedig a megajándékozottak később is használni tudják.
Nagyon nagy szerencsém van a szalaghímzéssel, mert ezek a tárgyak a képen nagyon szépek, a valóságban pedig meseszépek! Tényleg mindenki, aki vásárolt, azt írja vissza, hogy a termék gyönyörű volt a fotón, na de kézben tartva! Élőben jön ki igazán a hímzések háromdimenziós jellege; az anyag csillogása, a gyöngyök… Egyre több csipkét használok, illetve most már eljutottam oda, hogy nem csak szalagból, hanem mindenféle anyagból készítem a hímzéseket. Vadászom a különböző anyagokat, taftokat, selymeket; ezekből egészen más hangulatú, textúrájú virágokat lehet készíteni, erre példa a Meskán lévő esküvői dobozom is. A szalaghímzést kézi hímzéssel is kiegészítem; így születnek a virágokhoz szárak, levélkék. A minták, amiket mostanság készítek, nagyrészt már nem a könyvből vannak, hanem saját tapasztalatok, kísérletezések során születtek.
Meska: Mit lehet tudni a szalaghímzés eredetéről?
Amennyire tudom, ez nagyon régi technika; már a 16.-17. században is művelték. A technikán belül három alapvető irányzat létezik; a törökök - akik nemhiába olyan életvidám társaság - nagyon színes, harsány mintákat készítenek. Aztán ott vannak az oroszok; igazából őket már művészeknek nevezném, bámulatos dolgokat készítenek, például előfestett olajfestményekre hímeznek virágmotívumokat, ezek nagyon látványosak, gyönyörűek. Ami hozzám mégis a legközelebb áll, és amiről a könyv is szólt, az az angolszász irányzat, tehát elsősorban az ausztrálok és az angolok művelik. Ők finom, pasztelles, romantikus dolgokat készítenek. Ezeket a mintákat nem lehet előrajzolni, csak a jelölőfilccel nagyjából megtervezni a kompozíciót; például ha felrajzolok egy kört, akkor oda majd egy rózsa kerül, ha kisebbet, akkor valami kisebb virág. Persze ezek csak az alapok, mert idővel minden szalaghímzőnek kialakul a saját stílusa.
Én magam szeretnék oda eljutni, hogy a hímzéseimen nem is annyira konkrét, földhözragadt minták legyenek, hanem inkább csak romantikus, légies textúrák, hangulatok.
Meska: Mióta meskázol?
A Meskát nagyon régóta ismerem, 2011-ben regisztráltam. Már akkor is imádtam, hogy annyi sok szép dolgot lehetett látni, tetszett a szellemisége, meg hogy olyan profi. Aztán amikor bejött a szalaghímzés és volt pár darabom, aminek gazdát kellett keresni, boltot nyitottam.
Az első szép dobozomat, egy szép rózsaszín rózsásat itt adtam el, és nagyon nagy boldogság volt. Egyébként nincs sok termékem, mert én tényleg annyira „egypéldányos” dolgokat készítek. Ezek a szalaghímzések nagyon időigényesek, egy faliképpel akár négy-hat este is dolgozom mire készen lesz. A mai napig presztízsnek érzem, ha valamit eladok a Meskán, mindig olyan boldogság, amikor megkapom az erről szóló üzenetet.
Meska: Volt olyan eladásod, amire különösen szívesen emlékszel vissza?
Volt egy idősebb hölgy, aki rám talált a Meskán; mondta, hogy frissen regisztrált és ez a legelső próbálkozása, hogy vásároljon valamit. Rögtön az én egyik termékembe futott bele, meg is vette, és engem úgy meghatott, hogy mindketten kezdő meskásként összetalálkoztunk. Neki is, nekem is nagy megelégedésemre szolgált a találkozás, és utóbb nagyon kedves visszajelzést írt, hogy mennyire tetszett neki, amit vásárolt.