Menyhértné Oláh Éva műhelyében saját tervezésű, kizárólag bőrből készült aktatáskák, hátizsákok, bugyellárisok, tarisznyák születnek. Az alkotó szerint nem mindenki szeretni a nagyon népies táskákat, ezért egy olyan, sajátos stílust alakított ki, ami kortárs, mégis abszolút a hagyományokon alapszik. Egy elégedett vevője ezt írta: "Életemben ilyen szépet nem láttam még!!! "
Meska: Elmeséled, hogyan kerültél közelebbi kapcsolatba a bőrrel?
54 éves vagyok és három gyermekem van, két nagyobb és egy kisebb; a gyerekek mellett csináltam mindig is ezt a szakmát. Nem vagyok népi bőrmíves, bár annak idején nagyon szerettem volna, mégsem sikerült elsajátítani ezt a mesterséget, mert akkoriban nem volt olyan mester, aki megtanított volna.
Első két gyermekem születése előtt végeztem el a Bőripari Szövetkezetnél itt, Debrecenben a bőrdíszműves képzést, ami után műbőr táskákat varrtunk, elsősorban a szovjet piacra. Hát, ha valaki ott nem tanulta meg a szakmai fogásokat, akkor sehol! És most utólag valahol már örülök is annak, hogy nem a népi bőrműves hagyományt folytattam, hanem ráálltam egy sajátos vonalra. Próbálok olyan, tényleg hiánypótló táskákat csinálni, amik valahogy eltűntek, pedig van egy réteg, akinek igenis igénye van rá; gondolok itt aktatáskákra, iskolatáskákra, vadásztáska fazonokra.
Meska: Milyen anyagokkal dolgozol?
Most már eljutottam oda, hogy csak olyan táskákat varrok, amik nekem magamnak is nagyon tetszenek. Ezekhez leginkább marhabőrt használok, nagyon ritkán dolgozom kecske-, vagy borjúbőrrel, mert ezek nagyon vékonyak az én gépparkomhoz. A marhabőr vastagsága miatt a robosztusabb fazonú táskákra álltam rá. Az új táskákhoz gyakran a nagykereskedőnél kapom az ihletet; próbálok érdekes színeket vásárolni és úgy összeválogatni őket, hogy az mutatós legyen. Régen Debrecenben is volt bőrgyár, de a magyar bőripar az utóbbi időben nagyon leépült, így az alapanyag javarészt Olaszországból érkezik, az olasz bőrrel nehéz versenyezni!
Meska: Mi volt eddig a legérdekesebb megrendelésed?
Egyszer megkeresett egy tenyésztő, aki struccokkal foglalkozik, és hozott nekem pár kikészített struccbőrt. Kiválasztott különböző fazonú táskákat, és kért, hogy azokat csináljam meg a bőrből. Van egy sajátos mintája a struccbőrnek, ami miatt érdekes és mutatós dolgokat lehet belőle készíteni. A megrendelőnek nagyon tetszettek az elkészült táskák, de mivel nagyon nehéz volt vele dolgozni, nem álltam rá erre az anyagra.
Meska: Mit jelent az, hogy Waldorf iskolatáska?
A vásárlóimtól tudtam meg, hogy a Waldorf iskolákban használt füzetek, könyvek nem hagyományos méretűek, vagyis a sima A/4-es méretre tervezett táskák ezek szállítására nem alkalmasak. Ezek a tanszerek nagyobbak és négyzetesebb formájuk van, ezért nagyobbra, magasabbra kellett terveznem a táskát, hogy elférjenek. Persze a Waldorf-os mellett van hagyományos iskolatáskám is, ez az „iskolatáska klasszikus módon” névre hallgat.
Meska: Nem férfias munka ezeknek a vastag bőröknek a megdolgozása?
Mondta egyszer egy rokonom, hogy látszik, milyen markáns anyaggal dolgozom, mert olyan erős lett tőle a kezem, pedig korábban 10 évig zongoráztam…hát most szerintem ha arra kerülne a sor, lehet, hogy szétcsapkodnám a billentyűket!
Nem mindig tudok az anyaggal könnyen megküzdeni, de az életem párja rettenetesen sokat segít nekem; volt idő, mikor csak ő szabta a bőröket nekem, az ő erős kezével. Ez még a „békebeli” időkben volt, mikor itthon csináltam az ipart és nagyon jól ment a vállalkozás. Sajnos egy idő után fenntarthatatlan lett a dolog a vállalkozói terhek miatt, és akkor úgy döntött a család, hogy ez nem mehet tovább, ezért elmentem dolgozni egy négycsillagos szállodába itt, Debrecenben. Azóta munka mellett készülnek a táskáim.
Meska: Egy teljes állás mellett hogy jut mégis időd az alkotásra?
Remekül ki tudok kapcsolódni a műhelyemben, egyszerűen imádok alkotni. Meg is bolondulnék nélküle! Itthon, az alagsorban van a műhelyem; munka után hazajövök, délután együtt van a család, a vacsora végén viszont leköltözöm, és általában 11-ig varrok.
Meska: Honnan jön egy-egy új ötleted?
Szerintem bizonyos szintig mindenki úgy működik, hogy meglát valamit, attól ihletet kap, majd az eredeti ötletet továbbgondolva elkészít valamit, ami már az ő sajátja. Viszont sokszor keresnek meg vevők a netről lementett fotókkal, hogy ilyen vagy olyan táskát csináljak nekik; de ha valamiről ordít, hogy egy iparművész hatalmas kreációjának a része, valami igazán furfangos és egyedi, azt én nem vállalom, hogy megcsinálom, mert az tolvajlás lenne. Olyan termékeket sem csinálok meg, amik nekem nem tetszenek. Ha valaki olyan táskát szeretne, amit bármelyik táskaboltban megvehet, azt miért én csináljam meg?
Meska: Mennyire igazodsz napjaink vevői igényeihez?
A táskák kialakításánál folyamatosan meghallgatom és követem a változó vevői igényeket, például, hogy beleférjen, és ne sérüljön a laptop, a tablet, a nagy telefonok; ilyenkor a kis zsebek, rekeszek kialakítása tulajdonképpen azt jelenti, hogy kell csinálni egy újabb tását a táskán belül. Ennek ellenére az egyik legújabb, egyterű fazonomat, a „mindent bele táskát” pont az egyszerűsége miatt kedvelik; már a saját lányom is lecsapott egyre!
Meska: Mit jelent az életedben a meskázás?
A Meskán 2010 óta árulok; régi motoros vagyok, amikor kezdtem még csak 800 eladó volt itt. Érdekes volt, ahogy rátaláltam, a debreceni nagyvásárban árultam, amikor egy asztaltársnőm azt kérdezte, hogy ezekkel a szuper táskákkal miért nem vagy a Meskán? Erre én, mondom hol? Aztán megnéztem az oldalt és nagyon megtetszett, regisztráltam és egyáltalán nem bántam meg! A Meska nekem rengeteg jó szót hozott. Ezek olyan magasságokba emelik az embert…én képes vagyok egy külön mappába kimásolni és elmenteni ezeket a dicsérő szavakat, és visszaolvasni őket mikor nagyon magam alatt vagyok. Ha egy-egy vevőnek nagy ritkán valami problémája volt, azt is olyan szépen meg tudtuk oldani, hogy utána csak dicséretet kaptam. Én próbálok minden igényt kielégíteni, gyorsan postázni, és mindig izgatottan várom a visszajelzést, hogy vajon elégedettek voltak-e a vevők.
Meska: Kik vásárolnak manapság bőrtáskát?
A vevőim köre nagyon széles; az egész fiatal diákoktól kezdve az idős házaspárig, értelmiségitől a fodrászig, sokan rendelnek tőlem; ami közös bennük, hogy mind elszánt emberek, akikben megvan az a belső igény, hogy időtálló, és nemes anyagból készült táskát viseljenek. Sok visszajáró vevőm van, volt olyan, aki mutatta a táskáját, hogy itt vettem magánál húsz éve és nézze, még mindig egyben van! Külföldön egyébként horribilis áron kínálják a bőrtáskákat, és bár az alapanyag nagyon drága, az én áraim mégis úgy vannak meghatározva, hogy egy magyar ember is meg tudja őket venni.