Amikor erre az interjúra készültem, a baráti körömben többeknek megmutattam az alkotásaidat. A rókás bútorgomb mindenkinél nagy kedvenc lett, ami nem csoda, hiszen annyira cuki és szépen kidolgozott!
A Meskán is húzótermék, nagyon szeretik.
Az agyagozással a legtöbben már kisgyermek korban találkozunk különféle foglalkozásokon, gondolom, ez veled is hasonlóképpen történt. De hogyan fűződött szorosabbra a viszonyod ezzel az anyaggal?
A korongozással a középiskolában találkoztam, de akkoriban még nem túlzottan fogott meg. A művészetek mindig közel álltak hozzám, érdekeltek az alapanyagok, hogy miből mit lehet alkotni, és alap volt, hogy mindig elfoglalom magam valamivel. Hol rafiából készítettem valamit, hol kosarat fontam… Később ellátogattam egy tanfolyamra, ahol megtanultam kerámiázni, idővel egyre több tárgyat készítettem, s volt, hogy éttermek rendeltek tőlem bútorgombokat. Nem gondoltam, hogy ebből vállalkozás lesz, s, hogy ekkora kíváncsiság övezi majd a termékeimet.
Ha felmérjük a piacot, láthatjuk, hogy csak kevesen készítenek olyan kézműves tárgyakat, amilyeneket te, gondolok itt a fakanál tartóra, a WC-lehúzó fogantyúra, vagy a már említett bútorgombra.
Igen, azt hiszem, a Meska boltom eddigi sikere abban rejlik, hogy ritkaságokat alkotok, illetve, hogy csak olyan tárgyakat szeretek létrehozni, ami a mindennapos használat során is megállják a helyüket, de teljesen egyediek a mintavilág miatt. Épp ezért szobrokat nem is látsz nálam.
Fel tudod idézni, mi volt az első termék, amit a Meskán vásároltak tőled?
Persze, egy fekete macskamintás gomb volt, nem bútorgomb, hanem sima gomb, amit az egykori fekete cicánk inspirált. Nagyon örültem az első vásárlómnak!
Milyen eszközökkel és milyen körülmények között alkotsz?
Szeged külterületén élünk egy egyhektáros területű tanyán, aminek fele erdő. Van egy tégla és egy vályogházunk, utóbbiban kapott helyet a kétszobás műhelyem, itt készítem a tárgyakat, festek, és itt található a kemence is.
Fakanáltartó, szappantartó esetében kinyújtom az agyagot, hogy aztán formát készíthessek belőle. Egy bútorgomb, illóolaj párologtató, a szögletes formájú kerámia vajtartó elkészítése jó pár munkafolyamaton megy keresztül, mire elnyeri végső formáját. A párom szobrász tudásával nagyon jól együtt tudunk dolgozni: én plasztilinből elkészítem a formát, ő elkészíti hozzá a gipsz öntőformát, a sokszorosításhoz pedig folyékony öntőanyagot használunk. Sok próbaverziót készítünk, tesztelünk, kísérletezünk, és, ha maximálisan elégedettek vagyunk, a kiégetés után jöhet a mázazás. A mázak széles körét használom a termékek elkészítéséhez, különböző gyártók különleges, effektes mázait.
Mit javasolsz annak, aki szintén kipróbálná a kerámiázást? Érdemes egyedül nekikezdeni, és videók alapján tanulni?
Inkább a tanfolyamokat ajánlom. Mentor nélkül, pusztán videókból, könyvekből, vagy egy pár órás workshopon nem lehet annyi tudást felszedni, mint egy közösségben. Én a mai napig járok tanfolyamra, mert ez a szakma olyan, hogy egy életen át lehet tanulni. Nem mellesleg ilyenkor készítem a családnak, a barátoknak és a magamnak szánt ajándékokat.
Akkor bizonyára az otthonotokban is sok szép saját alkotás található.
Valóban mindenütt megbújik egy-egy kerámia, többek között madáretető is. Ezek az apró szépségek nagyon fel tudnak dobni egy otthont, egy kertet. Ami a bútorgombokat illeti: magunknak a selejtesebb, a kisebb esztétikai hibával rendelkező darabokat szerelem fel. A szépek a vevőké!