Volt a közeletekben hasonló problémája valakinek, vagy sokként jött a diagnózis?
Távolabbi ismerősök esetében hallottuk, hogy van ilyen. Nem láttunk rá a helyzetre, hogy egyáltalán mi mindennel jár ez. Amikor bekerültünk a kórházba, egy hetet töltött bent a gyerkőc. Zömében anyukával, de mentem én is váltani. Az első naptól kezdve megkaptuk az eszközöket, és segítettek is az ott dolgozók, de cukrot mérni, inzulint beadni már az első napokban mi is megtanultunk. Pár nap után hazajöttünk, és onnantól kezdve ránk volt bízva minden. Kezdetben havonta konzultáltunk orvossal, most már negyedévente van kontroll. Nagyon megviselte az elején ez az egész a gyereket, meg azokat is, akik ebbe a helyzetbe kerültek vele. Így minket is: főleg az, hogy szúrod a gyerekedet naponta többször…
Rengeteg odafigyelésre, eszközre van szükség, méghozzá napi szinten. Azt kell, hogy mondjam, hogy ez egy komoly program…
A kezdeti időszakban nem volt szenzorunk: azt sem tudtuk, hogy áll a cukra, csak mikor méregettük. Ezzel az eszközzel viszont folyamatosan nyomon követheted: így rájössz, hogy amikor azt gondoltad, hogy megfelelő a szint, sajnos akkor sem biztos, hogy jó. Bele kellett szoknunk, utánanézni, jól megérteni, miközben próbáltunk a gyereknek minél jobbat adni és tenni érte. Elkezdtünk rákeresni az interneten, hogyan könnyíthetnénk még inkább az állapotán. Külföldi lapokon találkoztunk olyan eszközökkel, matricákkal, amik inspirálóan hatottak. Kiderült, hogy megvan minden tudásunk ahhoz, hogy ilyesmi termékeket itthon is elkészítsünk.
Pont egy nyári szezont zárunk. Mik a visszajelzések? Kitartanak az eszközök a strandon is?
Nagyon sok pozitív üzenet érkezett, sokan keresték nyaralás előtt, de van néhány olyan is, akiknek nem vált be például a karpánt: nem viselték jól. Ezt embere válogatja: aki nem tűri meg magán, az a karórát és a gyűrűt sem veszi fel szívesen. Egy pici gyereknél sem konkrétan az eszköz a probléma: mást is hiába adnának rá, ha kellemetlen neki. Viszont most nyáron, mikor strandoltunk, és kijöttünk a vízből, az én kislányomnak sem jutott eszébe levenni a pántot. Még este sem, csak mikor reggel felébredt, akkor jött oda, hogy rajtamaradt az eszköz.
Gyakran megnézik, mi lehet az ott a gyerek karján?
Sokan nem tudnak ezzel mit kezdeni, ők rácsodálkoznak. Amióta benne vagyunk ebben a helyzetben, azóta mi is máshogyan járunk a vízpartokon. Ha régebben valakin észrevettünk szenzort, furcsának találtuk. Most ha meglátunk egyet, mindig megbeszéljük: ráismerünk a hasonszőrű emberekre, akik ugyanilyen cipőben járnak. Kötöttünk így ismeretséget már az állatkertben is: egy anyuka utánunk fordult, hogy: „Jé, ti is diabosok vagytok! Látom a szenzort a gyereken!” Ez még akár össze is hozhat embereket - a rosszban van egy-két ilyen pozitív dolog.
Többnyire a te kislányod látható a képeken?
Mikor melyik lányomat lehet rábeszélni a szereplésre. Nekik is megvan a saját elképzelésük az életükről. A kisebbik többször mutat hajlandóságot, pedig ő nem diabos. A nagyobb, aki érintett, sokszor úgy tapasztaljuk, hogy zavarja ez az egész – nehezebb rávenni a fotózásra. Pedig úgy elfogadhatóbb a karpánt, ha használat közben tudjuk megmutatni. Látják az érdeklődők, hogyan helyezzük fel, és elengedhetetlen, hogy enélkül menjen a gyerek tóba, medencébe, tengerbe.
Bizonyos sportokhoz és munkavégzéshez ugyanígy érdemes felvenni a fedett védőkeretet…
Jöttek visszajelzések, amiből tudjuk ezt, és mi például biciklizéshez és vízben is használjuk. Ha elesik a gyerek, nem mindegy, hogy a szenzorra zuhan, vagy az azt védő keretre. Van, aki olyan helyen dolgozik, hogy olaj fröccsen rá, esetleg dörzsöli az adott területet. Egy hegymászó is írt: gyakran mászik sziklát, nem mindegy neki, hogy viseli-e az eszközt, amikor dörzsölődik a karja, vagy épp beüti… További túrázók és kerékpárosok is jeleztek hasonlókat: nem olcsó szenzorokról van ugyanis szó. Több százezer forintos jeladó is elúszhat a tengerben...
Leginkább a szenzorrögzítő karpántokat keresik a vevőitek?
Ezekkel kezdtük fél éve a Meskán, szépen is fogynak. A vinyl matricákból is volt már, hogy rendeltek. Megpróbálunk mindent a vásárlók igényeihez igazítani: a matricáknál kifejezetten jelezzük, hogy egyedi elképzelések tervezését is vállaljuk. Ha valaki ad egy képet, vagy csak egy leírást, ötletet, hogy mit szeretne látni – azt mi megvalósítjuk. A grafikai része a matricáknak teljesen a mi kezünkben van. Akár saját fényképet is küldhet, amit - bizonyos korlátok között - viszontláthat. A felület adott, tehát például a Himalája panorámaképét nem javasolnánk a pumpára.
Jó élénkek a karpántok színei, mintái...
Színekben sokféle elérhető most is, a minták előállítása kicsit nehézkesebb. Egyedi grafikás gumipántjaink most is kaphatóak. Próbálunk odafigyelni arra, hogy ne csak „lányos” paletta legyen. De lévén, hogy az ötletek a családban tőlük jönnek, így hajlamosak vagyunk ebbe az irányba elmozdulni. Például focisat is tudunk küldeni.
Mennyire kicsi gyerekes ügyfelek vannak, illetve idősebbek is megkeresnek?
Vannak olyan picik, hogy már le kell néha beszélnem a szülőket: amikor még a műanyag keret sokkal nagyobb, mint a bébi karja. A két-három centis szenzor is óriási, hozzájuk képest. Szoktunk kérni kar-körfogat méretet, hogy be tudjuk lőni a gumiszalag hosszát. 17-18 centi alatt nagyon nehéz rájuk illeszteni. Egy-két hónapos babákról is tudunk. Az idősebbek, akik már régóta diabosok és nem igazán találkoztak ezekkel az eszközökkel, ők nehezebben állnak rá. Azt mondják, hogy már megszokták: húsz éve ugyanúgy csinálják, és nekik jó ez.
A Magyarországon használt tízféle szenzortípusra készítetek kiegészítőket; kellett a gyártó cégekkel egyeztetni?
Hazai vállalatok közül volt, akikkel beszéltünk már, és jól fogadták a dolgot. De a többség nem törődik az ilyesmivel. Nagyjából az van, mint a mobiltelefonoknál: boldog-boldogtalan tokot meg borítást présel már. Egy burkoló keretet vagy matricát gyártani – nem védett dolog; bárki megteheti.
Ahogy olvasom, a pumpamatricák két-három hónapot bírnak… Erre fel vannak készülve a vevők?
Leírtuk, mert jött megkeresés ezzel kapcsolatban. Még újak vagyunk a piacon, mi sem tudtuk, meddig fog tartani egy ilyen – elfogadható árú - szett. Ezek a legsérülékenyebb matricák, mivel napi többszöri nyomkodásnak, dörzsölésnek vannak kitéve. Az alkoholos tisztítás is árt nekik. Ami ilyen kedvező áron elérhető, az sajnos ennyit fog bírni. Jobb minőségben egyszerűen nem éri meg készíteni, mert sok-sok ezer forintba kerülne, és még az sem volna örök életű. Bármi történhet vele. A saját tapasztalatunk az, hogy igaz: kopott lett idővel, de addigra már a gyerek is kérte, hogy cseréljünk, mert megunta azt a mintát. A többi eszközre való matricák élettartama szerencsére ennél jóval több.
A sorstársakkal megtaláljátok a közös hangot?
Az állatkertes esethez hasonlóak történnek, illetve a termékeink kapcsán szintén kialakulnak beszélgetések. Sokan rám is csörögnek, hogy magyarázzam el, mi hogyan működik. A vevők megköszönték, hogy felhívhattak, mert pontosítottuk, mire volna inkább szükségük. Nemrég voltunk diab-táborban, ahol szintén épültek a kapcsolatok. Elmesélik, hogy vannak rosszabb helyzetben lévő gyerekek, akiket például cikiznek az osztályukban. A szerencsésebbek jobb közösségbe kerültek. Az én gyerekem is van, hogy felhív, ha van egy szülinapi köszöntés, hogy ehet-e, ihat-e a kínálatból. A mi osztályunk Salgótarjánban gondol Bogira: eleinte kíváncsiak voltak, megnézegették, hogyan megy a cukormérés, de mindig támogatóan álltak hozzá. Amióta tudják, mi a helyzet, azóta cukormentes finomságokat hoznak. Jó az ilyen tapasztalatokat is megbeszélni.
Szerző: Perzsa