Hordozói tanácsadók által elfogadott termék. 5m hosszú, 69cm széles. Az anyag hosszába és keresztbe nem nyúlik, haránt irányba viszont kellően rugalmas! Nem halálfejes portékát árulok, hanem az ősi tudást hordozó szimbólumrendszerének belevarázsolását (belevarrását) az anyagba, ami kihat a babucira, aki benne csucsukál vagy kukucskál. :) Ezt a kendőt hetekig hímeztem: két végén a rojtokat négyesszálszorítóval, a közepét pedig szécsényi keresztszemes minta díszíti. Mivel nem gépi szövés, nem egyforma vastagok a szálak, sokkal nehezebb volt hímezni mint egy "gyári" keresztszemes anyagra. (csak a rojtok kihúzgálása 4 óra munka volt) Rendelhető más mintával és más színnel is! :) ÖRÖK DARAB, TÖBB GYERMEKET KISZOLGÁL! Mindenféle hordozásra alkalmas: fekvő-, bölcső-, elöl-, háton-, csipőhordozás. Szerintem a hordozókendő a legnagyobb találmány az összes létező találmány közül egy anya számára. :) A baba önmagunkon való hordozása lehetővé teszi azt a legnagyobb igényét, hogy anyához közel legyen és ezáltal biztonságban érezze magát. ANYA KÖZELSÉGÉT SEMMI ÉS SENKI NEM PÓTOLJA! A hordozás biológiailag és lélektanilag a legjobb a babának. Ha a baba közel van hozzánk, önmagunkon hordozzuk, akaratunkon kívül is szaporítjuk tejünket. Az anyatej pedig a legjobb, legnagyobb kincs babánk testi táplálásában!!! Gyermekpszichológus a hordozókendőről: [rejtett információ] Én a magam részéről nem érzem biztonságosnak a babakocsit, jobb ha közel van hozzám az újszülött babám. Bármikor tudok a buksijára egy puszit nyomni. :D Ha túl sok hatás éri a külvilág irányából, oda tud bújni a mamájához, és pihenhet. A babahordozással megkönnyítjük az átmenetet az anyaméhből a nagyvilágba (az újszülött baba hordozáskor olyan pózban is van, mint az anyaméhben). Ha a kendővel elégedetlen vagy és ezt jelzed nekem 2 héten belül, akkor visszatérítem a vételár 95%-át, amennyiben a kendőt hibátlanul visszakapom! :) De ha sikerül szakszerűen megtanulnod hogy hogy kell felkötni (ebben tudok segíteni), akkor nem lesz kudarcod! ;) A hordozásról egy kis ismertető, de akik használtak már ilyet, tudják, hogy milyen jó: "A szövött hordozókendő a legsokoldalúbb eszköz, ugyanis újszülött (sőt koraszülött) kortól a hordozós kor végéig (kb. 4 éves korig) használható. Elöl-, háton- és csípőn hordozásra is tökéletesen alkalmas. Minden pozícióban többféle kötés is létezik, ami hozzájárul, hogy megtaláljátok a számotokra legkényelmesebb, legjobb megoldást. Állíthatósága verhetetlen: mindig tökéletesen igazodik a hordozó és a hordozott méreteihez. Helyes használatának elsajátítása gyakorlást igényel. Ugyanakkor a tanulásba fektetett idő busásan megtérül a kendő által kapott kényelem és kihasználhatóság miatt. A hímzés a közepén van, a legtöbb kötést a kendő közepéről kell kezdeni, jó, ha a kendőnek van gyorsan megtalálható középjelzése. A legideálisabb, ha jól látható, és jól tapintható (kezünket a hímzésen végighúzva anélkül is megtalálható a jelzés, hogy odanéznénk). " "MI TÖRTÉNIK A BABA TESTÉVEL HORDOZÁS KÖZBEN? Egy ma már idejét múlt elképzelés szerint a babáknak az tesz jót, ha vízszintes kemény felületre fektetik őket, hogy szép egyenes legyen a gerincük. Ma már tudjuk, hogy a gerinc sohasem egyenes, sem újszülött-, sem felnőttkorban, és azt is tudjuk, hogy a baba gerincének az tesz a legjobbat, ha megtámasztjuk a számára megfelelő, fiziológiás helyzetben. Az ortopédiailag megfelelő hordozóeszközök a baba gerincét függőlegesen, a természetes ívét megtartva támasztják meg. Persze a csecsemők izomzata még nem elég fejlett ahhoz, hogy részt vegyen ebben a tartásban, ezért a jó hordozóeszközök helyes alkalmazása során a még gyenge izmok feladatát maga a hordozóeszköz veszi át. Így a baba sok téves elképzeléssel szemben nem ül a hordozóban, hanem pontról pontra megtámasztott, domború ívű gerinccel hozzásimul a hordozó személy testéhez. Sokszor találkozunk azzal a félelemmel, hogy a hordozás árt a baba gerincének. Ma már rendelkezésünkre állnak olyan kutatások, amelyek számadatokkal bizonyítják, hogy a hordozott gyermekek nem küzdenek gyakrabban gerincproblémákkal, mint a nem hordozottak. A gerinchez hasonlóan a csípő fejlődésének is a fiziológiás helyzet megtartása kedvez leginkább. Ezért ajánlják a hordozási szakértők, hogy a baba olyan hordozóban legyen, ami térdhajlattól térdhajlatig alátámasztja, így megvalósulhat a terpesztartás térdben behajlított lábakkal. Érdemes ezen a ponton megemlíteni a csípőfejlődési rendellenességeket. Ha egy újszülött a szokásosnál is éretlenebb csípővel születik (pl. csípődiszplázia esetében), akkor fennáll a veszély, hogy a combcsont kórosan helyezkedik el az ízületi vápában, vagy akár el is hagyja azt. Az ilyen jellegű elváltozásokra a csípőszűrés elterjedéséig sokszor csak a járás megindulásakor derült fény. Jelenleg a csípőfejlődési rendellenességek klasszikus terápiája a terpeszpelenka (amennyiben a rendellenességhez túl feszes izomzat társul) vagy a kengyel (ha a rendellenesség mellett petyhüdt izomzat, hipotónia figyelhető meg). Mindkettő célja az, hogy megtartsák a csípőízületet a Büschelberger által leírt pózban. Ezek az eszközök azonban jelentősen megnehezítik a családok mindennapjait, a szülő-gyermek kapcsolat természetes megélését. Egyes számítások szerint azonban a fent bemutatott terpesztartás egy sokkal testhezállóbb módszerrel is kivitelezhető: a csípőnhordozás során ugyanis a babák terpesze kb. 90 fokos, a szorosan megkötött hordozókendő pedig alkalmas mind a túl feszes, mind a túl laza izomzattal körülvett csontokat ortopédiailag helyes pozícióban rögzíteni. A terápia hatékonyságát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a természeti népeknél a csípőfejlődési rendellenességek szűréssel kimutatható változatai eltűnnek, meggyógyulnak. A csontrendszer mellett az izomzatra is jótékony hatással van a hordozás. Az izomtónus optimális igénybevétele, az izmok finom, de szinte állandó mozgása gyengéden edzi a babát, aki így jó eséllyel hamarabb meg tudja tartani a fejét, majd a törzsét. A mozgás nem csak magukra az izmokra hat, hanem az egész idegrendszerre. A hordozó személy folyamatos mozgása (legyen szó monoton, ritmusos mozgásokról vagy hirtelen, nagy mozdulatokról) optimális ingerkörnyezetet biztosít a mozgásfejlődésért felelős agyi területek számára, így nem ritkán áll elő az, hogy azoknak a hordozott babáknak, akiket gyakorta féltenek attól, hogy az állandó hordozás miatt később fognak majd mozogni, hamarabb indul meg a mozgásfejlődésük, de legalábbis jóval harmonikusabban, mint nem hordozott társaiknak. Az idegrendszer azonban nem csak a mozgás által juthat extra előnyökhöz, hanem attól a helyzettől, amit maga a hordozás biztosít. A hordozott babák függőlegesen, a felnőttekkel közel azonos magasságból szemlélhetik a világot. Környezetük gazdagon látja el ingerekkel érzékszerveiket anélkül, hogy túlzottan igénybe venné azokat, illetve a fejlődő agyat, így az idegsejtek között sűrű kapcsolati hálózat alakulhat ki. A sort még sokáig lehetne folytatni, ha még alaposabban beleásnánk magunkat a biológia ma rendelkezésre álló bőséges ismeretanyagába, és ki tudja, hány olyan tényező van még, amiről még csak sejtéseink sincsenek? De ezt a néhány pontot összegyűjtve is azt látjuk, hogy az újszülött mind felépítésében, mind viselkedésében is magában hordozza annak a jelét, hogy ahogy őseit is hordozták, úgy ő is ezt várja szüleitől. Ahogy a hordozás végtelenségig sorolható (élettani) ajándékai is mind arra engednek következtetni, hogy ez a gyermekeinkről való gondoskodás általunk ismert legoptimálisabb módja. Írta: Szegi-Holtzinger Zita gyógypedagógus, baba- és gyermekhordozási tanácsadó"