A Kárpát-medencében hatlyukú pásztorfurulya-típusok egyik jellegzetes képviselője a dunántúli furulya. Párhuzamos belső furatával kis-magyarországi hagyományt követ (az erdélyi típus a végén erőteljesen beszűkül). Hangsora is sajátos, semleges terc- és szeptimhangköz jellemzi. Jelen hangszer alaphangja"a4" körüli (egy kicsit magasabb; 448 Hz), s mintegy 36,5 cm hosszú. A bodzafa ágat madaras-életfás motívummal és geometrikus mintázattal díszítettem, s az alsó végét hagyományos, hasábos formával zártam le. A végdugót méhviasz segítségével rögzítettem (kiszedhető). Végül a megfaragott hangszert rozsda alapú pácfestékkel, majd olívaolajjal kentem át. A végeredmény egy barnás-natúr színű furulya lett, melyen a faragott motívumok sötétebb barna árnyalatuk révén emelkednek ki. Erős, ugyanakkor lágy színezetű, stabil hangú készség. Hasznos hangterjedelme két oktáv és egy nagyszekund; s főként a régiesebb stílusú dunántúli dallamok (betyárnóták, ugrósok, csárdások és kanásztánc-dallamok) autentikus megszólaltatására alkalmas.