Bár nem a legjellegzetesebb kárpát-medencei fúvós hangszer, hazánkban is ismert és kedvelt volt a pásztorság körében a harántfurulya, melyet gyakorta flótának neveztek. (Ebben a népi zeneszerszámban a modern fuvola ősét tisztelhetjük.) A képen látható flóta dallamjátszó lyukaival és díszítésével dunántúli hagyományt követ. Hossza megközelítőleg 46,5 cm. Alaphangja "gesz4" körül van; a terc és szeptim a régi dunántúli hangszerektől megszokott módon semleges. Hasznos hangterjedelme a szokványos ujjrenddel és átfúvással két oktáv és egy nagyszekund. A flóta testét páresztendős bodzahajtásból készítettem, s a két végét ékrovással díszítettem A dörzspapíros felcsiszolás után barna rozsdafestékkel színeztem, felületét pedig kívül-belül olívaolajjal kezeltem. (Ez utóbbit a későbbiek során is ajánlatos időnként elvégezni...) Aszimmetrikus, enyhén ívelt hangszerteste miatt inkább jobbkezeseknek ajánlott. A hangszer alapvetően több levegőt "eszik", mint a végdugós furulyák, de hangereje is nagyobb azokénál - bár hangszíne jellegzetesen lágyabb, levegősebb. Megszólaltatása némi gyakorlást igényel - de például a fuvolisták elég könnyen összebarátkoznak vele... Elsősorban régi stílusú dunántúli dallamok (pásztornóták, ugrósok stb.) megszólaltatására alkalmas.