A jellegzetes magyar hatlyukú pásztorfurulya kicsi változata ez a hangszer. Párhuzamos belső furata ősi hagyományt követ. Fontos sajátossága még, hogy szélhasító nyílása, a síp "ablaka" - mint minden magyar furulya esetében - a játszólyukakkal ellentétes oldalon található; úgymond "lefelé néz". Ez egészen sajátos, a nyugati típusú hangszereken kivitelezhetetlen játékmódokat tesz lehetővé a gyakorlottabb muzsikus számára. Furulyánk bodzából készült; tetőtől-talpig kézimunkával, kéziszerszámokkal. Mintegy 28 cm-es hosszával a kisméretű pásztorfurulyák közé tartozik; alaphangja "d5" körül van. Innen indítva a hangsora dúr (jón), illetve mixolíd (Lásd a fogástáblázatot /Ujj-rakosgató/ a szakmai blogok közt - sípműhely), hangterjedelme pedig két oktáv és egy nagyszekund. Erős, tiszta hangon szólal meg: tudja mindazt, ami ettől a típustól elvárható. Az öreg, régóta száradó bodzaágat csiszolás után barna rozsdafestékkel színeztem meg, majd olívaolajjal eresztettem be. A hangszer két végén régi geometrikus (fogazott, gyűrűs, háromszöges) díszítést alkalmaztam. Ezt a kis furulyát ajánlom magasabb hangfekvésben zenélésre, de - éppen méreténél fogva - szerencsés választás lehet a népzenével már barátkozó gyerekek számára is...