A keresztet kalotaszegi madaras életfa díszíti. A fehér agyagot száradás és égetés után kerámia mázzal díszítettem, majd újra kiégettem. Az általam tervezett keresztek sorában, a kalotaszegi az egyik legkedvesebb darabom. „Egyik jellemző tulajdonsága ennek a különös vidéknek, hogy a maga szépségeit nem tárja rögtön az ember elé; olyan, mint minden igazi nagy művészi alkotás: nem kirakatba való, tömeget vonzó reklámáru, de csak a hozzáértőnek és csak egy idő múlva leplezi le a maga igazi, nagy szépségeit. És csak annak, aki e szépségek forrásához, lelkéhez tud hozzáférni, aki megérti annak harmóniáját, logikus szervezettségét, következetes összefüggéseit. És ez a szépség sajátságosan magyar. Vonalaiban, foltjaiban, kompozíciójában, arányaiban: lényegében az. Elfogadhatatlanul és elvitathatatlanul a miénk.” (Kós Károly: Kalotaszeg, 1937) A színes dombvidék völgyhajlataiba bújt falvakban ma is meg lehet találni azt az örök Kalotaszeget, amely – a beszivárgó idegen kultúra ellenében is – át tudta hozni értékeit a 21. századba. Gótikus templomok kazettás mennyezetei, vár- és kastélyromok, cifra néphagyományt megélő magyar közösségek – „csak néhány szál virág abból a nagy cinteremből, amit Kalotaszegnek ösmer ezer esztendeje Erdélyország”. Sebesvárnál lépünk be Kalotaszeg vidékére, majd rögtön fel is keressük a táj másik fontos várromját. Váralmásról Alszeg kincsei felé vesszük az irányt, majd természetesen Felszegen is körülnézünk, mielőtt Kapusvidéken átkelve Kolozsvárra nem érnénk. Technika: szobrászat, kerámia Méret: 11 x 11 cm