Az Entrópia a természet és a belső világ rendezetlenségének festői megfogalmazása. A kép sodró, kavargó formái a tenger mozgását idézik, ugyanakkor mélyebb filozófiai üzenetet hordoznak. Minden rendszer a káosz felé tart. A monokróm színvilág, a fekete, fehér és szürke rétegek az ellentétek és átmenetek feszültségét mutatják be. Ez a festmény nem csupán a pusztulásról szól, hanem az átalakulás elkerülhetetlenségéről és a széthullásban rejlő teremtő energiáról. Az entrópia nem feltétlenül negatív folyamat, hanem egy elengedhetetlen ciklusa az életnek, ahol minden a széthullás és újrarendeződés körforgásában él.