A raku kerámia egy japán eredetű kerámiakészítési technika, amely a 16. században alakult ki a teaszertartásokhoz kapcsolódva, és nevét a híres Chōjirō által készített edényekről kapta. Lényege, hogy a kiégetett kerámiát izzó állapotban veszik ki a kemencéből, majd gyors hűtésnek vagy redukciós eljárásnak teszik ki, ami egyedi, megismételhetetlen máz- és felületi hatásokat eredményez.