A labirintus 3.
Végre megérkezett a tavasz, és várhatjuk a természet újjászületését. Vajon milyen módon kacsolódik ez a labirintusokhoz? Némelyik labirintus-rituálé a tavasz ünnepléséhez kapcsolódik.
Egyes labirintusrituálék egyértelműen a halálhoz és az újjászületéshez kötődnek. A Csendes-óceán távoli szigetén, az Új-Hebridákhoz tartozó Malakulán Ösvénynek nevezett útvesztő rajzolódik ki a homokból.
Minden halott férfi szellemének ugyanazt az utat kellett bejárnia a Holtak Birodalmába, ám útközben szembe kellett néznie a női őrszellemmel. Amint egy lélek közeledett, az őrszellem kitörölte az Ösvény egy szakaszát, ezáltal arra kényszerítve a lelket, hogy útja folytatása előtt egészítse ki a mintát, s így új életre szülessen.
A világ másik felén, Európában, a labirintusrituálék gyakran tánc formájában nyilvánultak meg, bár közülük sok már csak a nép emlékezetében él. Angliában gyeplabirintusok vonalai mentén haladtak a húsvéti és május elsejei tavaszünnepek idején, melyek mindegyike az újjászületés jeles napja volt.
Skandinávia kő útvesztőkben bővelkedik. A legismertebb példa talán a Trojeborg (Trójai vár) Visby közelében, a Balti-tengerben lévő svéd Gotland-szigeten.
Gyakran kisebb kavicsokból vagy nagy, gömbölyű kövekből alakították ki a tenger mellett, ahol a halászok használták őket a varázsrituálék során. A halászok végigsétáltak a kő útvesztőn, a jó időjárás, a gazdag zsákmány és a biztonságos hajózás reményében. Nehéz meghatározni e kő útvesztők keletkezési idejét, származhatnak a 18. vagy a 19. századból, de némelyik több száz éves is lehet. Skandinávia másik labirintus-rituáléja a tavaszi újjászületéshez, a termékenységhez kötődik. Archaikus társadalmakban a labirintusjárás beavató és megújító szertartásokhoz kötődött.
Finnországban és Svédországban számos kő útvesztő található. A tavaszünnepi rituális játékok során a fiatalembereknek be kellett jutniuk a labirintus közepébe, hogy kiszabadítsák fogságából a lányt. A cél a természet zökkenőmentes körforgásának biztosítása volt. Ezeket az útvesztőket néha Jungfraudansereknek, azaz Szűztáncoltatóknak nevezték. A finnországi Sibbo templom 15. századi falfestménye egy útvesztőt ábrázol, közepében egy női alakkal. Ez a motívum, az asszony megmentése egy labirintusszerű erődből, a Földközi-tenger országaiban és Indiában is fellelhető.
Az arizonai puma indiánoknál a labirintus a szent hegyre vezető utat jelképezi. A zulu népek pedig a törzsfőnök háza és az állatok karámja köré, a homokba rajzolnak védelmező labirintust.