Egy aranyműves műhelytitkai II.
A tűzzománc egy többszáz éves eljárás, melynek során valamilyen fémlemezre porrá tört üveget olvasztanak. A rekeszzománc ennek az eljárásnak egy igen munkaigényes és nagyon dekoratív fajtája. Most bemutatom, hogyan készíthetsz könnyen, gyorsan rekeszzománc ékszert!
 |
Először ezzel a „szörnyeteggel” fogunk dolgozni. Golyósprés segítségével 0,5 mm-es vr lemezből kiszaggatjuk a megfelelő átmérőjű korongokat. |
 |
Porcelán mozsárba megfelelő mennyiségű „1097”-es alapozót szórunk, kicsit megtörjük és vízzel felöntjük. Ezzel kenjük be az alaposan megtisztított alapokat.
|
 |
A kemence forró tetején megszárítjuk őket, majd 850°c-on kiégetjük. |
 |
Csipesszel mintákat hajlítgatunk 0,2 mm vastag réz huzalból és az előbb kiégetett alaplemezre ragasztjuk. Azért kell ragasztani, hogy ne csússzanak szét az apró alkatrészek. A ragasztónak 850°c-ig „tartania” kell, utána viszont égjen le a felületről korom, égéstermék nélkül! Nem egyszerű feladat. Bármilyen meglepő, erre a célra a birsalma magjának a leve a legalkalmasabb. Alkohollal tartósítom, hogy meg ne penészedjen, még az illata is isteni! |
 |
Kiválasztom a megfelelő színeket és mozsárban olyan apróra töröm, hogy olyan legyen, mint a (színes) só.
|
 |
A rekeszek feltöltése elég babra munka, különösen arra kell vigyázni, hogy minden szín a saját helyén maradjon. Annyi zománcot töltök egy rekeszbe, amennyit csak bírok, mert égetés közben csökken a térfogata. A kemence tetején megszárítom. Nagyon fontos, hogy csak a teljesen megszáradt zománcot rakhatom be a kemencébe, ha ugyanis víz maradt benne (ami nem látszik) szinte robbanásszerű gyorsasággal távozik belőle a gőz!
Szerencsére van egy matematikai képlet, amivel kiszámítható a száradáshoz szükséges idő, íme: addig várok, amíg biztosan megszárad és még egy kicsit. |
 |
Ha jól sikerült az égetés (néha ez is előfordul), folyó víz alatt alumínium oxid kővel (más néven kaszakővel) lecsiszolom a felületet, hogy egyenletesen gömbölyű legyen és minden kontúr szépen látszódjon. |
 |
Igen ám, de ezzel összekarcoltam a felületet, most égethetem újra! Nem véletlenül hívják ezt úgynevezett fényező égetésnek. |
 |
Már csak egy gyors savazás van hátra( az a fránya réz oxid), majd felpolírozom a felületet, hogy a réz szálak is csillogjanak és hipp-hopp, kész is a rekeszzománc medálunk – egyelőre foglalat nélkül persze! |