Egy aranyműves műhelytitkai VII.
Az első pendrájvot tulajdonképpen „poénból” tettem fel a Meskára, nem is sejtettem, hogy mekkora lavinát indítok el ezzel. A látogatóim jobbnál jobb ötletekkel bombáztak, hogy milyet is kéne még készíteni. Egy sorozat keretében bemutatom, hogyan ölt testet alkatrészek kusza halmazából a vevőim elképzelése. Egyúttal legyen ez biztatás is: elő az ötletekkel, ne kíméljétek a Meska alkotóit! A Túlélő pendrive élete és munkássága:
Kovácsoljunk egy pici baltát! Nem árt, ha van néhány megfelelő méretű szerszámunk is :)
Az egész ötvösség visszatérő kérdése: hogyan tudjuk rögzíteni a forrasztás idejére azt a sok lehetetlen
formájú alkatrészt?!
Ahogy halad a munka, egyre kevésbé hasonlít az elképzelésünkre. De mint tudjuk: az ötvös nem ismer lehetetlent.
Nos, ezekből kéne összerakni valamit?
Jöhet a tesztelés: el bír-e húzni a gépünk mondjuk egy lovat? Az állat a kísérletek során NEM sérült meg, bár a bokájáról lejött a festék. Tehát a csörlőnk legalább egy lóerős!
A kép magáért beszél: a csörlő fel bír emelni egy fél pár fülbevalót. A tanulság világos, a Meskán vásárolt portéka a legszigorúbb követelményeknek is megfelel.