Egy kis bogarászás
Úgy tűnhet, egy kicsit elkéstünk a bejelentéssel: a 2017-es év rovara a nagy szarvasbogár; ám életciklusát figyelembe véve mostanában van a legnagyobb esélyünk arra, hogy egy-egy kifejlett példánnyal találkozzunk.
 |
A kifejlett szarvasbogár élettartama októbertől júliusig tart. A hímek aktív időszaka ebből a 10 hónapból csupán 4-5 hét - a párosodás után elpusztulnak. A nőstények napokkal, sőt néha hetekkel is túlélik a hímeket. Ilyenkor azonban már a föld alatt folytatják pályafutásukat, ahol petét raknak, és legtöbbször nem is jönnek már a felszínre. Míg a hímek maradványai magányos tölgyfák tövében több centi vastagon is felhalmozódhatnak, nőstények maradványaira a fentiek miatt sokkal ritkábban bukkanhatunk. |
|
A lárvák fejlődési ideje az időjárási viszonyok és a táplálékbőség függvényében 3 és 6 év között változhat. Ha tehát egy szarvasbogár élettartamát a peterakástól a kifejlett rovar haláláig egy órának vesszük, a szabadban látható, aktív példányra eső idő csupán 4–5 perc.
A kifejlett egyedek a fák sérüléseiből kifolyó erjedt nedvet nyalogatják fel szőrös alsó ajkukkal, szilárd táplálékot nem vesznek magukhoz. Fanedv hiányában túlérett gyümölcsök, főképp cseresznye, nedvével is beérik. A pajorok táplálékául tuskók vagy eleven fák elhalt gyökerének faanyga szolgál. A szarvasbogarat a tölgyesekre jellemző fajnak tartják, de a táplálék hiánya miatt nála is megfigyelhető a táplálékváltás. |
 |
 |
A nőstény a párzás után 2 héttel, ha a lárvák fejlődéséhez alkalmas faanyagot talál, beássa magát a földbe. A táplálékforrás mellé kisebb csomókban lerakja petéit. A rágóival felaprított, és a lebontáshoz szükséges gombákkal beoltott korhadékból minden egyes petének (és itt 50-100 darabról beszélünk!) kis labdát készít, melynek ürege pont akkora, hogy az érő pete, miközben megduzzad, pontosan kitöltse azt. |
|
A petéből kikelő lárvák először elfogyasztják a pete körüli labdát, később térnek át a korhadt fára. A bábozódás júliusban történik: a lárva bőre alatt ekkorra már készen van az eleinte még szinte áttetszően fehér báb. A bábból nyár végén kelnek ki a kifejlett egyedek, amik az egész telet a bábkamrában töltik. Április-májusban felássák magukat a felszín alá, és ott várják a megfelelően meleg estét, amikor a felszínre jöhetnek. Ez a hímeknél május közepe táján, a nőstényeknél május-június fordulóján történik meg. |
 |
 |
A nagy szarvasbogarak csak akkor kelnek szárnyra, ha a hőmérséklet meghaladja a 11 °C-ot. Mindig valamilyen magas helyről – fáról vagy bokorról – indulnak. A májusban megjelenő imágók még, a júliust is megérők már nem repülnek.
A hímek többször és nagyobb távolságokra szállnak, valószínűleg feromonösvényeket követve, és csak keveset gyalogolnak a földön.
Vagyis június a legideálisabb hónap a párjukat kereső hímek, vagy a petét rakni készülő nőstények röptének megfigyelésére :-) |
Ha még részletesebb ismereteket szeretnél szerezni a nagy szarvasbogárról, olvasd el az írás alapjául szolgáló cikket itt!