Márton-napi „számvetés”
Tévedés ne essék: Márton napján ludat is eszünk, időjárást is jóslunk, szerencsehozó rítusokat is végzünk, de számvetést csak akkor végzünk, ha jó okunk van rá. Nekünk márpedig van. Egy hete kezdett „élesben” pörögni a Meskarácsony, és azóta szépen gyűlnek a Meskarácsonyfa alatt a beteg gyermekeknek az adományok! Eddig több mint 650.000 Ft értékben érkeztek felajánlások.
Egészen pontosan 668 340 Ft a Remény a Leukémiás Gyermekekért Alapítvány részére felajánlott termékek összértéke, ezek egy része még nem futott be, hogy árusítható legyen, de a megérkezett ajándékok értéke is túllépte a négyszázezres összeget (426 320 Ft). Ebből 75860 forintnyi értékű ajándékot már megvettek a vásárlók, 350 360 Ft értékű portéka pedig még eladásra vár. A felajánlások átlagára 2300 Ft. Köszönjük! A gyűjtés remélhetőleg továbbra is ilyen sikeresen folytatódik, hogy több gyógyító intézménynek és több beteg gyermeknek juthasson belőle!
Jótékonysági gyűjtésünk egyébként kapcsolódik a ma ünnepelt szenthez: a Savariában (a mai Szombathely területén) született, megtérése és térítői munkája előtt sokáig katonaként szolgáló Márton híresen jótét lélek volt, így elsősorban a koldusok tisztelték védőszentjükként, de beteg gyermekek gyógyulásáért is hozzá fohászkodtak a középkorban. Egyszer, még katona korában egy didergő koldust félbeszakított köpönyegével takart be – álmában aztán megjelent neki Krisztus a fél köpenybe burkolózva, hiszen ő volt az, akit koldusnak nézett.
Márton emellett példásan szerény ember volt – és itt jönnek a ludak a képbe. Márton-napja környékén azért tizedeljük a libaállományt, mert ezek a szárnyasok gágogásukkal elárulták a püspökké választása elől a baromfiólba rejtőző szentet. Aki Márton-napon libát nem eszik, egész éven át éhezik – tartja a mondás, és a régiek nem voltak restek újborral is leöblíteni a zsíros falatokat, hogy kihasználják a karácsonyt megelőző negyvennapos böjt indulása előtti utolsó bőséges napokat. A Márton-napi habzsi-dőzsinek megvolt a maga praktikus mezőgazdasági háttere: ilyenkor már vágáséretté híztak a libák, a földesúr is behajthatta őket járandóságként. Az újbor is kóstolható már Márton napján, ezért is mondják, hogy A bornak Szent Márton a bírája – eddigre már eldől, hogy lőre lesz belőle, vagy nedű. A régi kalendáriumokban novemberben javában folyt a Katalin-napig eltartó Kisfarsang, a betakarítás, a kukoricafosztás, a lakodalmak és pásztorünnepek szezonja. Márton napja így annak ellenére is vidám és zajos mulatozással folyt, hogy a szent temetésének dátuma avatta jeles nappá ezt az ünnepet.
Szerintünk Szent Mártonra nemcsak azzal emlékezünk méltó módon, hogy degeszre esszük magunkat libából készült étkekkel és alaposan megöntözzük újborral – a javait nap mint nap a rászorulókkal megosztó püspök napján gondoljunk az adományozásra is: például meskarácsonyi alkotás vásárlásával, ami egyszerre önkényeztetés és segítségnyújtás.
Ti megemlékeztek Szent Mártonra? Hogyan? (Recepteket is írhattok :))