Összetört családi ereklyéből összcsaládi ékszerkészlet

Alig pár nappal hagytuk magunk mögött a múzeumok világnapját. Sok család van abban a szerencsés helyzetben, hogy a felmenők tárgyi örökségét megőrizve egész kis házi múzeumot tudhat magáénak: antik könyveket, Zsolnay-készletet, nippeket, konyhai tárgyakat... a sor folytatható. Sajnos azonban a múlt darabkái sem örök életűek: a hétköznapok vihara olykor kárt tesz egyikben-másikban. Szerencsére vannak még mesteremberek, akik mentik a menthetőt: ilyen szaszkaroly nevű alkotónk is.

„Ezt az 1905-ben készült gyönyörű, antik eozin mázas Zsolnay kaspót egy felajánlásból kaptam meg, cserepekre törve.


A kedves Nagymama összetört emlékéből az egész családjának ékszereket alkottam, így már nem is volt olyan szomorú esemény a kaspó veszte.”

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

„Nekilátok a vágásnak, csiszolásnak, polírozásnak: mindet egy gépen végzem, külön-külön csiszoló koronggal.


A végén a fény polírt szalagcsiszolón fejezem be.”

 

 

 

 

 

 

„Miután a csiszolással elkészültem, ugyanúgy az intarzia darabját is elkészítem, hogy teljes mértékben passzoljanak, majd egy hőre kötő két komponensű anyaggal egy teljes napig ragasztom.


Ha megragadt, utána ismételten egybecsiszolom és ékcsiszolással dekorálom.


Végül az akasztó helyét, a lyukat, gyémátfúróval kifúrom, és beillesztem fogóval a fémjelzett akasztót.”

 

 

„Az ékszereket archiválom, lefotózom, sőt, néha teljes beöltözős fényképezős bulit tartok!
Fontos, hogy jó fényképek készüljenek, ezekkel később akár pályázni is lehet.”

 

 

 

 

Cserép volt, és íme, medál lett.

Szaszkarollyal készült Meska-interjúért katt ide!