Párizsból jöttem, mesterségem címere...

Biztos sokan emlékeznek még általános iskola alsótagozatos éveikből az „Amerikából jöttem, mesterségem címere” nevű készségfejlesztő játékra... Ennek a gyerekjátéknak a bevezető mondatát vettem kölcsön, hogy játszótársul hívjam azokat, akik már jártak Párizsban és nosztalgiával idézik fel az emlékeiket, de azokat is, akik még nem láthatták az „Öreg Hölgyet” – az Eiffel tornyot és mindazt, ami ezzel a Szajna parti várossal együtt jár.

 

Gondolatban talán máris mindenki ott van... mert ki ne vágyna arra, hogy egyszer eljusson oda!?

Párizs a kávézók, a ropogós és friss bagett, a croissant, és még sorolhatnám mi mindennnek a városa. Ebben a városban az időjárás legalább olyan szeszélyes, mint a hölgyek. Viszont a hölgyek legalább annyira változatosak – legalábbis ami az öltözködést illeti – mint az időjárás.

 

Ha szembejönnek az utcán, vagy ha a metrón mellettünk ülnek, akkor is tudjuk, hogy ki a helybéli, és ki az, aki csak néhány napra szeretne legalább annak látszani. Az üzletek száma szinte megszámlálhatatlan, de nincs két egyforma köztük.

 

Ha valaki papírtáskát szorongat valamelyik üzlet nevével fémjelezve – bőven vannak ilyenek a nap minden szakában –, még nem biztos, hogy egy vagyont költött el. Arra viszont mérget lehet venni, hogy ami abban a papírtáskában lapul, az valaki egyéniségének a része. Még ha másnak van is olyan, két egyforma kinézetű párizsi hölgyet nem találni. Itt nem szokás utánozni a másikat – valami akkor sikkes, tetszetős, ha eltér a másokétól, még ha át is kell hágni a stílusok határait.

 

És van még valami, ami legalább olyan fontos, mint az, hogy mit viselnek. Mégpedig az, hogy hogyan... Talán ez a „francia divat” receptje: végy magadnak bármit, ami tetszik, és add hozzá önmagad! A tükör a külvilág és az érzés, hogy magadat adhatod..

 

Szinte mindenki tudja, hogy Párizs a divat fővárosa. De vajon gondolnánk, hogy ez már több, mint 200 éve így van töretlenül ? Olyannyira, hogy négy szóban össze lehetne foglalni az érzést, amit ez a város kivált az idelátogatóból minden, de minden tekintetben, legyen szó az öltözködésről, a süteményekről, az üdvözlésről, bármi másról: stílus, Párizs a neved !