Rusztikus ülőke saját kezűleg
Három lába van, mégse botlik, és amilyen egyszerű, olyan szolgálatkész, akár a konyhában, akár a kamrában, akár az udvaron lenne rá szükséged.
Egy háromlábú ülőke üde színfoltja lehet a háztartásnak, ráadásul pofonegyszerű elkészíteni - legalábbis Attila nevű Meska alkotó útmutatásait követve. Persze nem árt, ha nem idegenkedünk a fűrésztől, a smirglitől, és egyéb fanyűvőktől.
 |
Ez a kisbútor jellegzetes példája a régiek találékonyságának: elég hozzá egy vastag faág és egy fatábla, ezeket megfelelően formázva és összeillesztve sokoldalú és stabli ülőalkalmatosságot kapunk.
A képen cseresznyeágat harmadolt a készítő és táblásított fenyőt használ.
A deszkára először rá kell rajzolni az ülöke hozzávetőleges kontúrját. |
 |
Ezután az ülőrészt fűrésszel vágjuk ki a vonal mentén. Az ágak egészségesebb végére készítsünk csapot vonókéssel. |
 |
Mind az ülőrészt, mind a lábakat csiszoljuk le: ez a folyamat az ágak esetében hagyományosan vonókéssel történik, de használhatunk sarokcsiszolót is, hogy megszabadítsuk a cseresznyeágakat a kéregtől, a háncstól, a korhadt részektől. A fenyődeszkát is csiszoljuk le smirglivel. |
 |
A nagyolás után gyaluval simítsuk le az ülőrészt, színlőpendével a lábakat, majd az ülőrész aljába fúrjunk réseket oly módon, hogy a lábak a biztonság kedvéért kifele álljanak.
Ragasszuk be a lábakat a résekbe, és olyan hosszan és szögben vágjuk be őket, hogy az ülőke vízszintesen álljon, és kényelmesen lehessen rajta ülni. |
|
|
Ha már áll az ülőkénk, megérdemel egy lenolajos kezelést: csak úgy csillog-villog tőle, de emellett ápolja és védi is a fát a lenolaj.
|
