Valete!
Ma már a szalagavató ünnepségeken bármilyen táncprodukcióval meglephetik a közönséget a végzős diákok. Régen, az 1800-as években minden egy picit másként történt…
Swarovski kristályokkal kirakott gyűrű, Tealeaf
Ametiszt - labradorit vörösréz fülbevaló, Vanillinum
Ezüstszürke koktélruha, Lookrecia
Fekete textil virággal díszített hajpánt, Csutiorsi
A szalagavató története régi időkre nyúlik vissza. Valószínűleg az 1830-as években, Selmecbányán rendeztek először bált, igaz, ott még Valétálásnak nevezték. A „valétálás” latin kifejezés a „Valete!” szóból ered, jelentése „Éljetek boldogul!” Ezzel a kiáltással üdvözölték a végzős diákok az alsó tagozatosokat.
A diákok tanulmányuk utolsó félévén váltak jogosulttá, hogy viseljék a szalagot. Ugyanúgy, mint mostanában, ők is egy ünnepség kertei közt kapták meg e jelképet.
A valétamenetet általában a legidősebb diák nyitotta, aki egy hosszú botra kötözött tölgycsokrot vitt, a többiek pedig tölgylevelet helyeztek a kalapjuk karimájára. A többi diák, kiknek volt még pár lehúzandó évük, fáklyás menetként kísérték a végzősöket. Ez a menet a városkapuig tartott, ahol jelképesen hátsó fertályon billentették a végzősöket, tudatván velük, hogy semmi keresnivalójuk nincs többé az intézményben. A diákok innen egyenesen a vigadóba vonultak, ahol fergeteges bál zárta az ünnepség végét.
Ajándéktippek a végzősöknek:
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |