Meska: Kérjük mutatkozz be röviden azoknak, akik még nem ismernek!
Szűcs Helga vagyok.
Ott lakom, ahol - véleményem szerint - az egy főre jutó medencefelület a legnagyobb Európában.
Bár ennek ellenére, vagy éppen ezért a strandot igyekszem elkerülni. Sajnos ez egyre nehezebben megy, mert két cseperedő gyermekemet nem sokáig szerelhetem már le azzal, hogy a csúszdához még nőni kell.
Meska: Miért pont ezt a technikát választottad? Ki vagy mi indított el ezen az úton?
Nagyobbik kisfiúnkat vártuk, amikor rámszakadt a temérdek szabadidő, meg az ilyenkor jelentkező - ahogy azt már másoknál is megfigyeltem - alkotókedv.
Ekkor találkoztam az amigurumival, amibe egyszerűen beleszerettem. Nem volt más választásom, meg kellett tanulnom horgolni. A fonallal már régóta barátságban voltam, hiszen kötni kisgyerekként tanultam meg édesanyámtól.
A horgolás viszont mindaddig hidegen hagyott, amíg nem figyeltem fel a japán horgolt figurákra. Horgolni tudó ismerőseimtől hiába érdeklődtem a technika mikéntje felől, úgyhogy végül az internetről lestem el az alaplépéseket.
Meska: Hol és hogyan szoktál alkotni, honnan merítesz ihletet?
Horgolni leginkább akkor szoktam, amikor a srácok alszanak: tehát ide tartozik a nappalból egy-egy lopott óra, meg az éjszaka egy - néha jelentős - része.
A fejlámpám egy ágytakarók alá szervezett barlangexpedíció során javíthatatlanul gallyra ment, azóta is bánom, de meggyőződésem, hogy ha újat vásárolnék, az is hasonló sorsra jutna a két örökmozgó kezében, mondjuk űrkutatás közben.
Egy-egy minta kigondolása, elkészítése rengeteg időbe kerül.
A figurát lerajzolom, de sokszor ebben a párom segítségét kérem, mert ez nem igazán az erősségem.
És még azért is szeretem, ha ő készít vázlatot, mert ő színez is, így a tervezett baba színvilága is kialakul. Azzal is hosszú perceket, néha órákat töltök el ugyanis, hogy rakosgatom egymás mellé a fonalaimat: melyiket melyikkel, hogy színükben, szerepükben, tapintásukban összepasszoljanak.
Aztán nekiállok horgolni.
Van, hogy egyből a kívánt méret, forma születik meg a kezeim között, de ez a ritkábbik eset. Általában sok-sok bontogatás, újraszámlálás után készül el a kívánt elem.
A mintáimat, mint ahogy ennek az interjúnak a piszkozatát is, egy csíkos spirálfüzetbe írom, általában ceruzával.
Pedig meglehetősen számítógépfüggő vagyok, de ez így mégis könnyebben megy valahogy. Könnyebben, de korántsem biztos, hogy praktikusabban, ugyanis 2 hét elteltével igazán fáradtságos munka kisilabizálni, hogy mit is írtam oda akkor, amikor.
Ilyenkor mindig megfogadom, hogy átírom, gépre viszem, vagy csak megtanulok gyönyörűen írni, de sajnos ezeknél lustább vagyok.
Az ihlet pedig... Imádom a rajzfilmeket, különösen az animéket.
Nagyszerűnek tartom, ahogyan ezek a grafikusok egy-egy vonallal jellemeket, hangulatokat, érzéseket tudnak ábrázolni. Ezeket keresgélem a rajzfilmekben, és próbálom felhasználni őket egy-egy babám jellemének kialakítása közben.
Mindegyik rajzfigurának lelke van, és erre törekszem én is a babáim karakterének kidolgozása közben.
Meska: Az alkotás mellett mivel töltöd szívesen a szabadidődet?
Az olvasás szeretete és öröme mindig fontos volt számomra.
Bizonyára ezért írattam be annak idején a fiúkat másfélévesen a könyvtárba, hogy ezt továbbadjam. Szeretek még kirándulni, hegytetőről messzire látni. Főleg ősszel.
Mifelénk a táj meglehetősen lapos, így a nagy túrázások helyett egy sárkányeregetésnek is nagyon tudok örülni, vagy egy családi szalonnasütésnek.
Meska: Mit tartasz fontosnak általában az életben és kézművesként milyen értékeket képviselsz?
A humor nagyon fontos a számomra. Sajnos egyre jobban veszendőben van.
Aztán még a klasszikus értelemben vett jóság, őszinteség.
Továbbá, hogy egy munka precízen legyen elkészítve. Minden egyes alkotással lépjek előre az úton, ahogy a szamuráj, mert az út a fontos, nem a cél... :)
Meska: Hogyan látod magadat 10 év múlva?
Szeretném végre elmondani magamról, hogy megvalósítottam gyermekkori álmom: körbebicikliztem a Balatont! :)))