Rendben A weboldalon sütiket (cookie) használunk a biztonságos böngészés és jobb felhasználói élmény biztosításához.
Az oldal használatával elfogadod a cookie-k használatát. Adatvédelmi tájékoztató

Interjú Findaekszer kézműves alkotóval

Saját kézzel, szívvel-lélekkel

Bemutatkozik: Findaekszer


 

 

Finda Edit, vagyis Findaekszer boltjában végtelenül letisztult, finom formavilágú ékszerekkel találkozhat az arra járó; az alkotót a nemesacél megszelídítéséről faggattuk.

 

Meska: Hol készülnek ezek a lenyűgöző ékszerek?

 

Budapesti lány vagyok, ott éltem 30 éves koromig, de aztán leköltöztünk a párommal vidékre. A kezdetek kezdetén egy panelházban laktunk, a második emeletem. Egy nap épp kovácsoltam az acélt, ami azért egy kicsit hangos, és egyszer csak átjött a szomszéd, hogy mikor lesz már vége a felújításnak.  Ez volt az a pont, amikor elhatározásra kellett jutnunk, hogy normális körülmények között csinálhassuk azt, amit szeretünk, de úgy, hogy közben ne zavarjunk senkit.

Most egy tanyán élünk Sárbogárdtól nem messze, Fejér megyében; hatalmas kertünk van veteményessel, állatokkal; igyekszünk, amit csak lehet, mi magunk megtermelni. Nekem az ékszer a főcsapás, már három éve csak ebből élek, így amit megtermelünk, az leginkább saját fogyasztásra és a családnak megy. A párom is besegít nekem, elsősorban az informatikai részben; egyébként ő is ötvösként végzett, az ötvös iskolában ismerkedtünk meg anno.

 

Meska: Mióta foglalkozol ékszerkészítéssel?

 

Az ötvösség úgy jött nekem, hogy a nőverem elkezdett járni egy szakkörbe, aztán komolyabbra fordult nála a dolog, és egy két éves szakiskolában kitanulta a szakmát; én is kedvet kaptam hozzá, és hamarosan ötvös- aranyművesként végeztem. Szerencsém volt, mert az iskola után olyan helyeken tudtam elhelyezkedni, ahol egyedi készítésű ékszereket csinálhattam aranyból, ezüstből, drágakövekből; ez idő alatt sok mindent meg tudtam tanulni, el tudtam lesni a „nagyoktól” ezekben a belvárosi üzletekben.

Aztán elérkezett az idő, hogy a saját lábamra álljak; ehhez viszont olyan anyagot kerestem, ami tényleg tartós. Az arannyal és az ezüsttel az volt a bajom, hogy ha például egy karikagyűrűt visszahoztak egy év múlva javításra, az tele volt karcolással. Azért szerettem meg a nemesacélt, mert az sokkal strapabíróbb, keményebb anyag; persze emiatt nehéz is vele dolgozni. Az acélnál sok minden technológiailag nem is működik, ami korábban bevált az aranynál, ezüstnél, de nekem ezért is tetszik, mert kihívás van benne, és mindig új megoldásokat kell találni.

 

Meska: Vannak olyan gyűrűid, amikben szinte lebeg a drágakő…

 

Igen, ez is a nemesacél egyik lehetősége; aranyból csak nagyon vastag gyűrű esetében működne ez a megoldás, ezüstből pedig nem is lehetne megcsinálni. Gyakorlatilag ezekben a gyűrűkben az acél feszültsége tartja a követ a helyén; van egy kis bemart perem, amibe be tud feküdni a kő, de az acél feszültsége az, ami igazából ott tartja. Ha túl nagy a feszültség az anyagban, akkor elpattan a kő, ha pedig túl kicsi, akkor kipotyog; el kell találni az optimális értéket.

 

Meska: És a kövek? Mi alapján választod ki őket?

 

Minden kőnek van egy keménységi foka, ez az úgynevezett Mohs keménység. Mivel én feszített foglalattal dolgozom, nagyon fontos, hogy a kő elég kemény legyen és bírja a foglalást, tehát ez az elsődleges szempont; aztán jön a szín, a forma, a csiszolás. A nemesacélhoz a sárgás kövek kevésbé, a sötétebb, kontrasztosabb színek annál inkább passzolnak. Van egy kedvenc boltom, ott mindig elcsábulok; azt hiszem, kicsit drágakő-függő vagyok…

 

Meska: A műhelyednek is a tanya ad otthont?

 

Igen; de az egész műhelyem tulajdonképpen egy szekrényben van. Ezt úgy képzeld el, hogy van az ötvöspad, ami egy középen kivágott asztal egy hozzá illesztett bőrköténnyel, aztán a szerszámok a polcokon, a fiókokban. Mivel nem volt a házban külön helyiség erre, az asztal köré raktunk egy szekrényt, hogy valahogy mégis el legyen szeparálva; amikor épp nem kell, fogom és becsukom.

Az ékszereimnek egyébként elég komoly szerszámigénye van, és én mindenhez kézi megmunkálást használok; reszelővel, fűrésszel dolgozom; a reszelőket elég gyakran kell cserélni, mert az acélon nagyon gyorsan kopnak. Az egyetlen gépem egy ostorfúró, amit fúráshoz, polírozáshoz használok.

 

Meska: Ha ilyen nehéz megmunkálni, miért ragaszkodsz mégis ennyire az acélhoz?

 

A nemesacél nem okoz fémallergiát, ami elég fontos szempont, mert sokan szenvednek tőle. Emellett nagyon magas a kopásállósága, tehát nem karcolódik, nem rozsdásodik, nem színeződik el, vagyis kéntartalmú gyógyvízbe is nyugodtan be lehet menni vele. Az acél savaknak, lúgoknak is ellenáll, tehát mindennapos használatra, karikagyűrűnek tökéletes anyag. Itthon egyéként nagyon kevesen vállalják nemesacél gyűrűk készítését, pontosan azért, mert annyira nehéz megmunkálni.

 

Meska: Mennyire nyitottak az emberek erre a viszonylag új ékszerfémre?

 

Van egy réteg, akit érdekel ez az anyag; kuriózumnak tartják, és ezért keresik. Sokan vannak olyanok is, akik nem szeretik az aranyat a sárgás színe miatt; nekik alternatíva a nemesacél. Sok fiú nálam készítteti el a köves eljegyzési gyűrűt, aztán a sikeres lánykérés után együtt jönnek vissza, hogy annyira szeretik, hogy a jegygyűrűt is tőlem rendelnék meg.  A két, színben és stílusban harmonizáló gyűrűt aztán együtt is hordhatja a lány az esküvő után.  Nagyon szeretem, amikor megkeres egy pár, hogy van egy elképzelésük, hogy mit szeretnének, és utána közösen tervezzük meg a gyűrűt; ebből mindig tökjó dolgok szoktak kisülni!

 

Meska: Mit jelent Neked a meskázás?

 

Két boltom is van a Meskán, a Findaekszer és a Miralgaar; ez utóbbi már 2012 óta működik. Itt teljesen más stílusú ékszereket árulok, más a bolt célközönsége és a használt technológia is; elsősorban láncpáncél technikával készült karkötők, fülbevalók várják gazdáikat.

Én a Meskának köszönhetem, hogy megvalósíthattam azt az életformát, amit mindig is szerettem volna; hogy nem kell bejárnom valahová nyolc órát dolgozni és a magam ura vagyok, azt csinálom, amit szeretek. Ez egy nagyon nagy dolog, amihez abszolút mértékben a Meska adta az első löketet. Amikor megnyitottam az első boltot, négy hónapig nem volt semmi mozgás, és teljesen kétségbe voltam esve, hogy ez nekem nem fog menni, biztos nem elég jók a termékeim. Már épp abba akartam hagyni, amikor jött az első eladás, aminek nagyon megörültem, hogy akkor van remény, van értelme tovább csinálni a dolgot. Szép lassan megismertek a vásárlók, jöttek a jó visszajelzések, és ahogy növekedett a vevői bizalom, indultak be szépen a megrendelések. Egy idő után elgondolkoztam, milyen irányban lehetne továbbmenni, és akkor jöttek a jegygyűrűk. Először párhuzamosan árultam őket a Miralgaar boltomban, de mostanra szétválasztottam a két bolt kínálatát, mert így sokkal könnyebb őket kezelni. 


Szólj hozzá Te is!



Hozzászólások:



Silkmagic
bolt |

Kedves Edit !

Gratulálok a nagyon szép ékszereidhez ! Öröm volt olvasni Rólad. Minden szépet és jót kívánok Neked, sok-sok szeretettel:
Andrea

Hozzászólás dátuma: 2016. április 04.

Findaekszer
bolt |

Kedves Minerva! Nagyon köszönöm, és én is hasonló jókat kívánok Neked!

Hozzászólás dátuma: 2016. április 03.

Minerva
bolt |

Nagyon szuper interjú!!! Gratulálok! Hosszú egészségben, sikereben, csodás ékszerekben gazdag életet kívánok neked!!!

Hozzászólás dátuma: 2016. április 03.

Korábbi interjúk


bkrisztina
2016. június 28.

SamySeven
2016. június 21.

cecameca
2016. június 07.

BabaBoca
2016. május 31.

annetextil
2016. április 26.

itsevas
2016. április 19.

serin
2016. április 12.

Ilkamuvek
2016. április 05.