Meska: Kérjük mutatkozz be röviden azoknak, akik még nem ismernek!
Radics Erika vagyok, Nagykőrösön élek férjemmel és öt gyermekünkkel.
Tanult szakmám már homálybavész, hosszú ideje a gyerekekkel vagyok itthon.
A legidősebb 12 éves, a legkisebb májusban született.
Meska: Miért pont ezt a technikát választottad? Ki vagy mi indított el ezen az úton?
Egy nő valahogy kislánykorától kezdve szívja magába a kézimunkát, mindenkinek van a családjában egy ügyeskezű anya, mama vagy nagynéni.
Így van ez nálunk is, édesanyám gyönyörűen köt, nénéim varrnak, egyikük tizenévesen még egy ágyterítőt is felszabott magának az áhított kosztümért.
De a kreativitást és a kézimunka szeretetét nagymamámtól kaptam, aki mindig tudott valami érdekeset mutatni varázslatos, mesebeli vadállatokkal díszített gombosdobozából. Így aztán kamaszkoromra sok varromány volt már a hátam mögött, a babaruháktól és textiljátékoktól kezdve a hátizsákig.
És tulajdonképpen most is ezt folytatom, egyre bővülő családom és a magam örömére, úgy használva a tűt és a cérnát, ahogy még mamám mutatta.
Meska: Hol és hogyan szoktál alkotni, honnan merítesz ihletet?
Mindig másképp.
A fejem tele van tervekkel, színekkel, képekkel, sokszor gyorsan lerajzolom, ami megfogant, és addig bizseregnek az ujjaim, míg neki nem állhatok.
Ám ekkora családban nehéz időt szakítani ilyesmire, ezért nagyon sokszor így alkotok: egy nap kitalálom, mit szeretnék, másik nap anyagot keresek hozzá, harmadik nap elő is veszem, negyedik nap már az olló is mellékerül, ötödik nap kiszabom végre, hatodik nap belekezdek, hetedik nap folytatom, nyolcadik nap majdnem kész, és ez így megy még napokon át.
Sok dolog születik szükségből, a gyerekek folyton előállnak valamivel, ami persze azonnal kell, na ilyenkor mindenki besegít ötlettel, vacsorakészítéssel, mosogatással, jó viselkedéssel, türelemmel és szeretettel.
Így valójában amit a boltomban láttok, az egész család munkája!
Meska: Az alkotás mellett mivel töltöd szívesen a szabadidődet?
Élvezem az anyaságom minden feladatát (kivéve a nemszeretem házimunkákat, de hát ez is hozzátartozik, és ez persze nem is a szabadidőm).
Szeretünk együtt olvasni, a Bibliára minden nap próbálunk időt szakítani, együtt sétálunk, zenélünk, vicces filmeket és meséket nézünk.
Egy önkéntes munkában is részt vesz a család apraja-nagyja: segítünk az embereknek megismerni és alkalmazni az életükben a Biblia tanításait.
Meska: Mit tartasz fontosnak általában az életben és kézművesként milyen értékeket képviselsz?
Legfontosabbnak az egymás iránti szeretetet és tiszteletet tartom, ez a legértékesebb dolog, amit adhatunk egymásnak, ahogy a Példabeszédek könyve is írja: "Jobb egy tál zöldségféle ott, ahol szeretet van, mint a hízlalt bika ott, ahol gyűlölet van" (Péld. 15:17)
Ha mind így éreznénk, nem volnánk fukarak a Teremtőnktől kapott tehetségünkkel és tudásunkkal sem, nem engedve, hogy az irigység és féltékenység elvegye az alkotásban az örömünket.
Szeretetből fakad a precíz, szép munka is, csak olyat adok ki a kezemből, amit én is szívesen használnék ország-világ előtt.
Legyen minden varrás tartós, a cérna az anyaghoz illő, az egészből sugározzon harmónia és legyen kívánatos a szemnek és kéznek.
Meska: Hogyan látod magadat 10 év múlva?
Tíz év múlva szívből remélem, hogy jobb és más lesz a világ, "saját fügefám alatt ülve" kötögethetek a lányaimmal (Mikeás 4:3,4)