Furdanccsal gyárt züzülőt a gyerekeknek: ez alapján nem sokan mondanák meg, mivel is foglalkozik Viasz Zoltán, de a tilinkó és a fűzfasíp már ismerős lehet, ha máshonnan nem, hát a mesékből. Zoltán természetes alapanyagokból készít zeneszerszámokat felnőtteknek és gyerekeknek, de gyönyörűen játszik is rajtuk.
Zoltán húsz éve kísérletezik természetes alapanyagokból készített hagyományos népi, fúvós hangszerek készítésével. Kizárólag régi, kézműves módszerekkel dolgozik. A legfontosabb számára a furulyái, a sípjai hangja, az csak ez után következik, hogy egy hangszer hogy néz ki. Az ősmúltban gyökerező népművészet az ő számára kerek és titokzatos, és azt vallja, hogy annak visszhangjai ott rezegnek mindannyiunkban. A félelmeinkben, az örömeinkben, a vonzalmainkban.
A Meskán Sípműhely néven alkotó Fejér megyei sípfaragó kézművessel beszélgettünk.
Meska: Hogyan lett belőled sípfaragó? Elmentél egy mesteremberhez, aki megtanított, hogyan is kell ezt csinálni?
- Nem, önállóan kezdtem tanulni a mesterséget. Persze sok mindent ellestem, utánaolvastam, aztán próbálgattam. Akkoriban szerintem kevesebb készítő is volt. Itt, Sárbogárdon, Székesfehérvár mellett nem is találtam mesterre. Az idősebb generációnak az a része, a régi pásztorság, amelynek meglehetett volna ez a tudása, mifelénk már nem volt megtalálható. Az országban is kevesen vannak. Pál Pista bácsit szeretném megemlíteni, ő Magyarország legidősebb „tudós-zenész-pásztora”. Csak látásból ismerem, de nagyon nagyra tartom őt.
Meska: Ihlet vagy ötlet kell ahhoz, hogy valaki népi hangszereket akarjon készíteni?
- Nálam ihlet volt előbb, aztán egyszer csak lett belőle ötlet és megvalósulás. Fiatalkoromban, úgy húszévesen, sokat ismerkedtem a moldvai zenékkel, az nagy hatással volt rám. Úgy érzem, ott vert gyökeret a népi fúvós hangszerek iránti szeretetem. Emlékszem, már általános iskolában is foglalkoztatott azért a gondolat: akkor blockflötét fújtam (a laikusoknak általában ez „a furulya” – a szerk.), de éreztem, hogy ezzel nem lehet azt a hangot visszaadni, amit én valójában szeretnék. Aztán később, fiatalabb felnőttként jártam táncházba, találkozókra, vásárokba, akkoriban készítettem el az első fűzfasípomat is.
Meska: Kinek szánod a furulyákat, sípokat?
- A hangszereim egyrészt megismertetik a gyerekekkel a zenét, ők nagyon fontosak nekem. Múltkor egy búcsúzó óvodás csoportnak rendeltek bodzasípokat, na, az igazi kihívás volt. A síp tulajdonképpen ősi játékszer is. Vagy például eszembe jut Kati, aki Olaszországban él, és annyira boldog volt, hogy a kinti rokongyerekeknek bodzasípot ajándékozhatott. Aztán vannak a fanatikus felnőttek, jobbára gyűjtők, hagyományőrzők, akik kedvelik a hangszereimet. Velük főleg a vásárokban szoktam találkozni. És ne gondold, hogy ezek idős emberek! Jellemzően huszonegynéhány vagy harmincéves korosztályról van szó.
Meska: Mi az a hosszi furugla?
- Tulajdonképpen hosszú furulya, csak a Dél-Dunántúlon így hívták. 80-100 cm hosszú, körülbelül háromszor akkora, mint egy hagyományos pásztorfurulya. A hossza pontosan két és fél sukk. Nem slukk, sukk. Ez egy régi hosszmérték: egy sukk a két ököl és az egymás felé fordított, összeérő két hüvelykujj együttes hosszával egyenlő. Főleg ácsok, asztalosok, kovácsok használták régen. Ez a Kárpát-medence talán legfigyelemreméltóbb furulyatípusa. Ötlyukú hangszer, régen főleg bodzából készítették. Zenélni csak egyenes derékkal, felemelt fejjel és kinyújtott karral lehet rajta, nem túl kényelmes, de gyönyörű hangja van.
Meska: És mi a züzülő és a tilinkó?
- A züzülő egy zsebhangszer, amivel a dalos jókedvünket berakhatjuk a kötényzsebbe. Készülhet bambuszból, bodzából, olasznádból is. A tilinkó pedig az egyik legarchaikusabb magyar fúvóshangszer. 50-70 cm hosszú, eredetileg fűzfa héjából készítették. Az alapformát nem könnyű megszólaltatni, de ha sikerül, nagyon szép, jellegzetes hangot ad.
Meska: Mindent kézzel készítesz?
- Igen, ráspoly, smirgli meg furdancs van például a segítségemre. Éppen ebben a kézzel készítésben rejlik ezeknek a hangszereknek az egyik szépsége: nincs ugyanis két egyforma zeneszerszám, ami kikerül a kezeim közül! Amondó vagyok, hogy a finom részeket jobban ki lehet dolgozni villany nélkül, a két kezemmel. Színezéshez is csak természetes anyagokat használok: diólevet, korom- és rozsdafestéket.
Meska: Úgy tűnik, tökéletes harmóniában élsz magaddal ebben a népi hangszeres világban. Vágysz még valamire?
- Szeretnék tovább kísérletezni. Többek között nyitni a keleti hangszerek felé, a japán bambuszfurulyákat például nagyon izgalmasnak találom. Szeretnék hozzátenni ahhoz is, hogy megőrizzük a hazai motívumkincset. Nekem a Meska sokat segített abban, hogy saját magamat megfogalmazzam. Ezen az úton is szeretnék még tovább járni, folytatni az önálló, sajátos arculat kialakítását a közeljövőben.
