Hisznek abban, hogy az agyagnak lelke van?
Közel harminc éve kölcsönösen gyúrjuk, formáljuk egymást, mi az agyagot és az agyag bennünket. Általában mi nyerünk, mert úgy csűrhetjük-csavarhatjuk ezt az egyszerű anyagot, ahogy csak szeretnénk, de persze mindig alázattal, gondoskodással viszonyulunk hozzá, mert azt valljuk, hogy az agyag emlékszik minden mozdulatra és megbosszulja a kemencében, ha nem szeretettel bánunk vele. Igazi szenvedély a miénk, ami egyben a munkánk, a megélhetésünk, a hobbink és a kikapcsolódásunk is. Alkotás közben az elemek segítenek minket: az agyaghoz egy kis vizet adunk, hogy formálhassuk, levegőt, hogy megszáradjon, és tüzet, hogy maradandóvá váljon.
Hogyan osztják fel egymás között a feladatokat?
A kerámiáinkat öntjük és korongozzuk, a műhelyben ennek megfelelően alakult ki a munkamegosztás. A nehéz, magas tárgyak elkészítését kizárólag Laci, a férjem vállalja magára, mert bevallom, vannak akkora gipszformáink, melyeknek én már a puszta látványától is elfáradok fizikailag. Laci reszortja még a kemence berakása és kiszedése – ezek nagy precízséget igényelnek, a berakólapok emelgetése pedig férfierőt kíván. A festés és a díszítés, valamint a minták tervezése kizárólag az én feladatom.
Mennyire kritikusak egymás munkáját illetően?
Egymás kőkemény kritikusai vagyunk, mégis nagyon jól és harmonikusan tudunk együtt alkotni. Egymásnak mutatjuk meg először a legújabb ötletünket, kritikáinkat építő jellegűnek fogjuk fel, így, ha kérést kell megvalósítanunk, közösen ötletelünk, s jutunk el a kész kerámiáig.
Portékáikat rengetegen keresik, szeretik és dicsérik, de még a legnagyobb szenvedély is tud kimerítő lenni.
Igen, de nem túlzás, ha azt állítjuk: fáradhatatlanok vagyunk. Hajnaltól késő estig, hétfőtől vasárnapig képesek vagyunk alkotni, de minden este együtt, egymást megvárva csukjuk be magunk mögött a műhelyajtót. Rengeteg alázat, kitartás, türelem kell ehhez a hivatáshoz. Sokszor kerültünk nehéz helyzetbe, de soha nem adtuk fel az álmainkat. Kitartóan meneteltünk előre a céljaink felé, és végül a kemény munkának mindig meg lett a gyümölcse.
Több kül- és belföldi jótékonysági rendezvényen képviselték már hazánkat. Miben erősítik meg Önöket ezek a felkérések?
Ezek a sikerek egyértelműen mutatják számunkra, hogy jó az út, amin járunk. A legfontosabb visszajelzéseket persze a megrendelőinktől kapjuk. Van úgy, hogy néha elakadok alkotás közben, ilyenkor újraolvasom a kedves üzeneteket, mert mindegyik motivációt, boldogságot és újabb lendületet ad.
Gyermekeik bizonyára az anyatejjel szívták magukba az alkotás örömét. Ők is érdeklődnek a kerámiakészítés iránt?
Friderika már felnőtt, Dorina is csak centikre van a felnőtté válástól, Liza – a legkisebb – is bontogatja már a szárnyait. Mindig is imádták összeagyagozni magukat a műhelyben, és sok alkotás került ki a kezük alól. A műhelyben együtt töltött idő során rengeteget nevettünk, emellett a lányok kitartást, precizitást és kreativitást tanultak tőlünk. Ha fesztiválra kellett mennünk, jöttek velünk. Nem csoda, hogy igazi kis túlélők, kalandvágyók lettek mindannyian. Nem kerámiák készítésében, hanem az élet más területein keresik a boldogságot, de ez így van jól. Soha nem erőltettük rájuk az akaratunkat, sokkal inkább fontos számunkra, hogy boldogok és sikeresek legyenek abban, amit csinálnak.
Hogyan ajánlanák ismerőseiknek a Meskát?
A Meska egy igazán jól működő oldal, és egy hatalmas, folyamatosan növekvő közösség, ahova öröm tartozni. A Meska lépést tart a legújabb trendekkel, és alkotóik sem félnek az újtól és folyamatos kihívásoktól.
Vásároltak már valamilyen kincset a Meskáról?
Évekkel ezelőtt találtam rá egy fiatal lányra, aki újrahasznosított ékszereket készít bicikligumi-belsőből. Rabja lettem, és az általa a Meskán hirdetett összes fazonból beszereztem egyet – azóta minden egyes nap ezeket a fülbevalókat viselem, váltogatom.