Meska: Kérjük mutatkozz be röviden azoknak, akik még nem ismernek!
Öt gyerekünkkel Fóton élünk. Boldogan. Akkor is, ha néha nem látszik, akkor is, ha néha nem egészen így érezzük. De tudom.
Meska: Miért pont ezt a technikát választottad? Ki vagy mi indított el ezen az úton?
Az életünk olyan, mintha egy hőlégballon kosarában ülnénk. Eredetileg mindketten festészetet tanultunk. Eleinte, a mindennapi életben nehezen tájékozódva, amolyan tipikus elvarázsolt művész párként lebegtünk a világban, valahol a föld felett. Aztán érkeztek közénk a gyerekeink, és szép lassan egyre közelebb kerültünk a praktikus hétköznapokhoz, a földhöz (talán már leér a lábunk, legalábbis sokszor reménykedem benne!), de egyre többször kerülünk sokkal közelebb az éghez is. Ezek azok az igazán ihletett pillanatok, amit csak gyerekek közelségében élhet meg egy felnőtt.
Meska: Hol és hogyan szoktál alkotni, honnan merítesz ihletet?
Nézzük a gyerekeinket, ahogy játszanak, ahogy alszanak, esznek, civakodnak, ahogy belakják az egész életünket. És nincs más választásunk, élünk a felajánlott lehetőséggel: lesz belőle egy játékszer, egy kisruha vagy rajz. Nekünk most ez a dolgunk a világban.
Nézzük a mohás sziklát, a vonuló felhőket, egy ráncos, szép arcot. Ezeket most csak gyűjtjük, egyszer ezekből is lesz valami, talán az életművünk, ha marad még elég időnk.
Meska: Az alkotás mellett mivel töltöd szívesen a szabadidődet?
Ma már szeretem a rutinokat, mert alkotó energiákat szabadítanak fel (nem kell külön figyelnem az elvégzendő, kevésbé fontos dolgokra, így jobban figyelhetek a valóban fontosakra).
Szeretem a békés, dolgos hétköznapokat, mert kifényesítik az ünnepeket (és, hát, azokat is szeretem, nagyon).
Szeretem a jó meséket (népmeséket, klasszikusokat és maiakat), mert szimbolikus nyelvezetükben évszázadok tapasztalatát sűrítik, eligazítanak az élet fontos dolgaiban (kötelező olvasmánnyá tenném minden hatalmi beosztásban a Süsüt, alkotóknak pedig a Síró babákat).
Szeretem a kortárs művészet minden ágát, mert a társadalom élő lelkiismerete. La Fontaine- A tücsök és a hangya meséjét már gyerekkoromban sem értettem, valahogy sántított a történet. Aztán később találtam rá Tersánszky Józsi Jenő- A vándor című elbeszélésére. Felemelő ellenpontozás!
Szeretnék álmodozni, bámészkodni, bambulni bele a nagyvilágba. Unatkozni. Szeretnék végre olyan zenét is hallgatni, amilyet én akarok (Philip Glasst vagy Bachot is például a legkisebbem Kolomposa és a kamaszom Rihannája mellett).
Meska: Mit tartasz fontosnak általában az életben és kézművesként milyen értékeket képviselsz?
Szeretem a csendet, mert a gyerek hallhatja benne saját hangját, a felnőtt a saját gondolatait.
Szeretem a magányt, mert ilyenkor találkozhatunk önmagunkkal.
Szeretem a csendes hangot, mert két embert közel hoz (ha valaki messze van, kiabálnod kell, hogy meghallja; ha kiabálsz valakivel, azt érzelmileg is messzire tolod magadtól, de a halk szót csak bensőséges közelségbe húzódva hallhatod).
Szeretem a lassúságot, mert időt enged, hogy elmélyedj, közel kerülj, megismerj (és ez a gyerekeknek különösen fontos).
Szeretem a harmóniát, békességet, nyugalmat és rendet.
Persze, ezeknek a hobbiknak akkor fogok hódolni, ha a gyerekeink már felnőttek. Most sietek és ordibálok, mérgelődök és nyüzsgök, és sosem én győzök a káosszal szemben.
Meska: Hogyan látod magadat 10 év múlva?
Ez egy kívánságlista? Mert az hosszú lenne. De az eleje így nézne ki:
Szeretném, ha az addig már többé-kevésbé felcseperedett gyerekeink úgy tekintenének vissza az eltelt évekre, hogy szép gyerekkoruk volt (ha visszagondolva alkonyati napfény, süteményillat, beszélgetés egy mécses lángjánál, gőzölgő teát szürcsölve, egy mezítlábas séta az avarban vagy egy vasárnap reggeli simogatás sejlik fel- be kell látnom, ezen még sokat, minden nap dolgoznunk kell).
Szeretném, ha az addig már felnőtt gyerekeinkre valamiféle, számukra is vállalható lelki-szellemi munkásságot hagyhatnánk örökül (közhelyesen szólva, ha büszkék lennének arra, hogy mi voltunk a szüleik).
Szeretném, ha úgy tekinthetnénk mi ketten is vissza erre az évtizedre, hogy önmagunkkal azonos életet éltünk, megszolgálva az időt, amit kaptunk, szellemileg és lelkileg gyarapodva.
A lista további, igen hosszú része titkosított, de persze van benne sok földi jó is.