Trilli Meska-boltjában elragadó tündérekkel, manókkal találkozhat az arra járó; most bekukkantást nyerhetsz Te is ebbe a mesevilágba! Szalóki Andrea a párjával, valamint kisfiával a Bakony lábánál él, egy hatalmas kert közepén álló mézeskalácsházban.
Meska: A bemutatkozásodban az áll, egy mézeskalács házban laksz...
Csendes, nyugalmas, természet-közeli helyen lakunk a Bakonyban, egy nagy víztározó közelében; ez tökéletesen megfelel a lelki alkatomnak, én mindig is ilyen helyre vágytam. Egyébként Dunaújvárosban születtem, de éltem évekig Pécsett is; nagyon szerettem ez utóbbi város hangulatát, de a leginkább mégis a természetbe vágytam, és itt, a Bakonyban végre megtaláltam a helyem. Korábban grafikus vagy divattervező pályára készültem, de ezekhez nem voltam elég ambiciózus; a művészetek mellett a vallástudomány is nagyon érdekelt, ilyen irányban is nézelődtem, de végül a sors másfelé terelt. A gimnázium után sokfelé dolgoztam, aztán pár vargabetű után végül a babakészítésben találtam meg önmagam.
Meska: Hogyan került az életedbe az alkotás és mióta foglalkozol tündérbabák készítésével?
Az olyan hagyományos kézimunkákat, mint a kötés és a horgolás már kiskoromban, a nagymamámtól megtanultam, tehát tudtam, hogy megvan a „kézügyességem”. 2009-ben éreztem, hogy váltanom kellene; vágytam egy szabadabb életformára, ekkor vágtam bele a babakészítésbe. Nagyon hittem benne, hogy sikerülhet, és a sors is mindenben támogatott. Először különböző designer vásárokban jelentem meg a babáimmal, illetve olyan helyi rendezvényeken, mint például a soproni tündérfesztivál.
Szerencsésnek mondhatom magam, mert 2009 óta valóban csak a babakészítéssel foglalkozom; akkoriban sok olyan emberrel hozott össze az élet, akik tippeket adtak, segítettek ezen az úton, és abban az időben találtam a Meskára is, ahol rögtön sikerem lett. Az oldal gyorsan ismertséget hozott nekem, és persze sok vevőt. Nagyon sok helyre eljutottak a babáim, még külföldről is rendeltek, vagy ajándékba vitték őket magyarok külföldi ismerősöknek. Fontos megemlíteni, hogy a Meska által ismerhettem meg sok más alkotót is.
Meska: Az első babád hogy született?
Amikor elhatároztam, hogy kézművességgel, azon belül is babakészítéssel akarok foglalkozni, elmentem a könyvtárba, és kivettem pár ilyen témájú könyvet; ezekből tanultam meg a drótvázas babák készítésének alaptechnikáját. Babáim arcát, szemét, sok-sok apró részletét azonban már kísérletezgetve, saját elképzeléseim szerint alakítottam ki; ezek azóta az én saját ismertető jegyeim, amiktől tényleg egyedi karaktere lesz a figuráimnak.
Meska: Hogyan szoktál nekilátni egy új tündér vagy manó elkészítésének?
A legjobban azt szeretem, amikor elereszthetem a fantáziámat és azt varrhatok, amihez épp kedvem van. Sok babámnak van története, és az általam kreált fantázianeveket is nagyon szeretik a vásárlók. Élvezem, amikor a képzeletem szárnyalhat, sőt, sokszor nekem magamnak is meglepetés, hogy mi sül ki egy-egy lényemből!
A babák hajához selymes merinói gyapjút használok. A testükhöz és a ruháikhoz az anyagokat Fehérváron szerzem be, de szívesen szétvágok használaton kívüli ruhadarabokat, anyagmaradékokat is, ha a színük vagy a mintájuk megihlet. Az ismerőseim egyébként ezeket gyűjtik is nekem, hiszen tudják, jó hasznukat veszem. A párom is nagyon ügyes, sokszor dolgozunk össze; egyes babáimhoz ő készít manóbútorokat; ágyat, asztalt, széket.
Meska: Volt olyan teremtményed, akinek különösen érdekes a története?
Volt egy babám, amit alig, hogy feltöltöttem a Meskára, egyszerre hárman is meg akarták venni; valaki rám írt, hogy foglaljam le a nevére, de mielőtt lefoglalhattam volna, már valaki más megvette; közben egy harmadik vevő is szólt, hogy szeretné ugyanazt a babát. Szerencsére jól sült el a dolog, sikerült a végén mindenkit megnyugtatni és persze senki sem maradt baba nélkül, de nagyon mókás volt, hogy igazságot kellett tennem az elsőbbség dolgában!
Meska: Milyen vágyaid, terveid vannak a jövőre nézve?
Nagy vágyam, hogy azt a nagy területet, ami a házunkhoz tartozik, egy kis mesebirodalommá varázsoljuk; van itt fenyves, ahová manóházakat építenénk; ezekbe be lehetne menni, de lenne olyan, kicsi változat is, ami csak dekoráció. Rengeteg ötletünk van, mehetne akár kisvonat is az erdőben, az idelátogató gyerekek manós ruhákba öltözhetnének és kézműves foglalkozásokon vehetnének részt, persze kapcsolódó témákban. A manóvilág ötletét egyébként az adta, hogy van sok vevőm - köztük szenvedélyes Trilli baba gyűjtők - jelezték, hogy szívesen jönnének el személyesen a babáért, hogy saját szemükkel láthassák, hol alkotok, hogyan születnek a lényeim. A meseország mellett hosszú távú terveim közt szerepel még egy olyan mesekönyv is, amihez az illusztrációt az én tündéreim, manóim fotói szolgáltatnák.