Domján Juditnak hívnak, eredetileg természetgyógyász volnék, de kicsit elkanyarodtam a kézművesség felé. Épp anyagi mélyponton voltunk, amikor valaki meglátta, hogy miket festek, és azt mondta, hogy ebből meg tudnánk élni. Most már főállásban ezt csinálom, az üvegfestés tartja el a családunkat.
Meska: Ez egy sikertörténet! Hol sajátítottad el a technikát?
Abszolút autodidakta módon tanultam meg a dolgot. 2002-ben egy macskás fórumot olvastam napi rendszerességgel; egyébként a boltnevem is ebből a cicás korszakomból származik. Volt ezen a fórumon egy érdekes személyiség, aki nyomán jártam, azt kutatva, hogy a számomra oly színes ember milyen oldalakat néz. Így találtam rá egy üvegfestő fórumra. Csatlakoztam ott egy friss csapathoz; a többiekkel itt osztottuk meg egymással a tapasztalatainkat, próbáltunk választ találni kérdéseinkre így tényleg gyorsan tudtam fejlődni. Türelmetlenül gyűjtöttem magamba az információkat; a színek, a fények játéka teljesen elvarázsolt. A véletlen folytán (véletlenek ugye nincsenek) a munkahelyemmel szomszédos üzletben megnyílt egy művészellátó bolt. Azaz még ki sem nyitott, már azon kaptam magam, hogy a félig töltött polcok mellett, kora reggel bemutatkozom az álmos szemű tulajdonosnak, és üvegfestéket rendelek. Gyermeki türelmetlenséggel álltam neki az első képemnek és éreztem, egy életre szóló kincsre leltem.
Meska: Hihetetlenül finom, aprólékos mintáid vannak. Van rajzos előképzettséged?
Nincs ilyen irányú előképzettségem, én eredetileg az informatikában majd a bankszakmában dolgoztam. De az igaz, hogy mindig is nagyon hiányzott a kreativitás; zavart, hogy nem tudtam elmesélni a gyerekeimnek, hogy mit csinálok egész nap a munkahelyemen, papírokat rakok ide-oda, különféle programokkal dolgozom. Nekem nagyon fontos, hogy lássam a munkám értelmét, hogy valami kézzelfogható szülessen a kezeim között. Az üvegfestés kezdetben egy ilyen örömszerző tevékenység volt, ami sikerélményt adott. Eleinte éjjelente festettem; de még nem igazán tudtam rajzolni, és ezt nagy hiányosságnak éreztem. Aztán találtam a neten különféle letölthető mintákat, ezekkel indultam. Elég viccesek voltak az első sajátkezű rajzaim, de szép lassan fejlődtem; biztos a kitartásom vitt tovább, és az, hogy annyira beleszerettem ebbe a csodába.
Meska: Jól gondolom, hogy a színes házikós óráid a legnépszerűbbek?
Igen, talán ezek a legnépszerűbb termékeim, amiket gyermekszobákba vesznek, de ami engem is meglepett, hogy nagyon sok felnőtt vásárolja ajándékba másik felnőttnek, vagy épp saját magának (csak zárójelben jegyzem meg, hogy a saját otthonunknak is elmaradhatatlan darabja).
Ezzel kapcsolatban azt gondolom, szinte mindenki álmodozott kisgyermekként egy meghitt házikóról, romantikus kuckóról, egy saját kis mesebeli világról. Ezért sokaknak felcsillan a szeme, mikor ránéznek ezekre az órákra és megérinti a lelküket a gyermekkort idéző meleg érzés.
Ez külön öröm a számomra, mert így talán többen gyermekkori álmaik egy darabkáját viszik haza, vagy kapják ajándékba a házikós órák által!
Meska: Több órád a népi hímzések hangulatát idézi. Tudatosan tanulmányozol népi motívumokat?
Amikor rajzolok akkor nem, de tény, hogy elkezdtem szimbolikával foglalkozni. Korábban történt, hogy lerajzoltam csak úgy, magamtól a szerelem madarakat és akkor jött egy idegenvezető és elmondta, mi minden rejlik a képben a szimbólumok nyelvén. Én azelőtt nem voltam jártas a szimbólumok terén, de elkezdett érdekelni a dolog, és azóta tudatosan is foglalkozom a különféle motívumok jelentésével. Hiszem, hogy mikor megalkotunk valamit, lelkük egy részét tesszük bele. Kifejezzük azokat a mélyen rejlő érzéseket, energiákat, amiket nehéz lenne szavakkal megformálni. Képeinkben, tárgyainkban lelkünk egy-egy darabkáját fejezzük ki és mutatjuk meg. Mikor valaki rácsodálkozik ezekre a szimbólumokra, saját magát fedezi fel bennük. A vágyait, az álmait, az emlékeit.
Meska: Az üveg alapokat készen vásárolod?
Nem, a párom készíti nekem az alapokat. Úgy szokta mondani, övé a hardware, enyém a software. Én festek, ő vágja, csiszolja, fúrja az üveget, ő építi be az óraszerkezeteket, sőt, ő szereli össze az ékszereket is! Szokta is mondani, hogy a sárgarépa ujjaival, mert hát egy férfikéz mégsem olyan finom, de nagyon ügyesen, kitartóan csinálja. Nagyapámtól örököltem egy régi üvegvágót, a párom a mai napig ezt használja. Egy emeletes házban lakunk, az én műhelyem egy nagy tetőtéri szobában, míg a párom üvegvágó műhelye az alsó szinten van; középen pedig lakunk. Egyébként a természetgyógyászi praxisban is együtt dolgozunk, ott is nagyon jól kiegészítjük egymást.
Meska: Hogy jött az ötlet, hogy a párod kitanulja mindezt?
Amikor elkezdtünk ezzel foglalkozni, szerettünk volna használt üveget szerezni. Akkoriban kavicsot festettem; egyszer kimentünk a TÜZÉP-telepre és mialatt én egy kavicskupacból válogattam, a párom meglátott egy konténernek támasztva egy csomó kiselejtezett ablakot. Megkérdeztük, hogy mi lesz a sorsuk, mondták, hogy az üveget összetörik, a keretet meg eltüzelik. Megkérdeztük, mi lenne, ha az üveget mi vinnénk el, erre nekünk adták. Mondták, hogy jön nemsokára egy fuvaros, aki azelőtt üveges volt, ő egy pár mozdulattal megmutatta a páromnak, hogyan kell csinálni. Azóta persze már vásároljuk az üveget, de mindez azért volt érdekes, mert akkor minden jött elénk, amit kerestünk, minden úgy történt, ahogy kellett.
Meska: Elmeséled, hogy készül például egy óra?
Először eldöntöm, hogy milyen méretű, témájú órát szeretnék. Aztán a párom elkészíti az óra alapját, majd én egy fehér papírra megrajzolom a mintát. Ezt ragasztószalaggal rögzítem az üveghez és egy tubusos, fémtartalmú kontúrfestékkel meghúzom a vonalakat. Valójában nem is rajzolom, mert közvetlenül nem is érek az üveghez, hanem a levegőben nyomva egyenletesen, csomómentesen, szakadások nélkül engedem rá a festéket az üvegre. Ha a kontúr megszáradt, kiégetem az órát, majd megkezdem a festést az üvegfestékkel. Minden színt előre kikeverek, sosem használom az eredeti, gyári színeket. Az egymás mellett lévő cellák festésével fél, vagy akár egy napot is kell várni, hogy ne folyjanak össze a színek. Ez elég időigényes folyamat, ezért mindig egyszerre több darabon dolgom. Száradás után, ha szükséges, még letisztítom a festetlen felületeket, majd a párom beszereli az előzőleg tesztelt, hangtalan óraszerkezetet.
Ezután az óra útnak is indulhat új otthonába!
Meska: Mik a tapasztalataid a Meskával?
2012 óta vagyok a Meskán, de kezdetben azt hiszem, nem találtam el azt a stílust, amire valóban fogékony a közönség. Pár évvel később, mikor azt mondtam, nem akarok többet fesztiválozni - mert nagyon vegyes tapasztalataink voltak korábban a vásárokkal - új termékekkel ismét belevágtam, és akkor már sikeres lett a dolog. Addigra sokat változott a kínálatom és fejlődtem abban is, hogy jobban tudom mi az, amire szükség van. A fotózásba is sok energiát fektettem, de érdemes volt. A második próbálkozás óta töretlenül megy a bolt és végre sikerült elérni, hogy kizárólag a neten, itthonról árusítunk!
Meska: Volt már rendhagyó megrendelésed?
Sok termékem készül úgy, hogy egy-egy vásárlói ötlet, plusz igény alapján kísérletezek ki valami újat, ami aztán bekerül az állandó kínálatomba. Például vannak a szerelemfák, amiket nászajándékba festek. Ezt úgy kell elképzelni, hogy van két összetekeredő fa, amiknek a gyökereik is összekapaszkodnak. Egyszer Angliából rendelt valaki olyan fákat, amiken a keresztnevek ki vannak írva a fák gyökereiből. Az ajándék sikert aratott, de nagyon kedves nekem is ez a termék, ami azóta bent van az állandó rendelhető kínálatomban is.