Ha az egyik saját alkotásodat egy történettel kellene átírni úgy, hogy az egy novella főszereplője legyen, milyen sztorit képzelnél el köré?
Mindenképpen egy leveles ékszert választanék a történet főszereplőjéül. Az én történetemben a levélnek örök élete van, soha nem porlad el, mindig megőrzi az eredeti szépségét. Attól függően ki választja, tudja változtatni az alakját, a színét.
Gyerekkoromban olvastam a Bambit és nagyon megmaradt bennem belőle egy párbeszéd, ahol két levél beszélget. Ők ketten maradtak az utolsók, a többi társuk már lehullott és ők is várják az elkerülhetetlen elmúlást. Akkor gyerekként még nem értettem, hogy az egész jelenet egy mélyebb metafora az élet és halál körforgásáról.
Nem akarok nagyon sokat belemagyarázni a levél fülbevalóimba, gyűrűimbe, de mivel mindegyik egyedi, általam készített alkotás, hordozza magában a megismételhetetlenséget is. A ginkólevél, a dió, hárs, az olajfa mind-mind rendelkezik saját szimbolikával, amit remélem sikerül bennük megláttatni.
Melyik olyan technikai vagy anyaghasználati kihívással találkoztál eddig, amit először „hibának” éltél meg, de később felismered, hogy az lett az egyik legerősebb vizuális karakterjegy a munkáidban?
Szoktam hibázni, elrontani anyagot, ahogy - azt gondolom - mindenkivel előfordult már. Az én nagy "rontásom" eredménye a szerpentin fülbevaló. Gyűrűt vagy karkötőt készítettem (már nem is emlékszem, hogy minek indult), de túlhengereltem egy elég tisztességes anyagmennyiséget. Próbáltam ebből "főzni" valamit és így jutottam el a spirál alakú Szerpentin fülbevalóhoz, amihez most már szándékosan vékonyítom el a felhasználni kívánt fémet. Sikerült megalkotni ezzel a tévedésemmel az egyik nagy kedvencet, ami nagyon látványos és mérete ellenére könnyű ékszer.
Nem tévedésből született, de véletlenül jöttem rá arra, hogyan tudom a vörösréz színét fixálni. Ezek a lilás, irizáló színek egyre nagyobb hangsúlyt kapnak ékszereimben.
Mennyire engeded, hogy a vásárlói visszajelzések formálják a kollekcióidat? Hol húzod meg a határt az alkotói autonómia és a piaci igények között?
Főleg azt szeretem, ha a saját ötleteimet valósíthatom meg. Néha hónapokig dédelgetek magamban egy-egy elképzelést. Természetesen szívesen teljesítek egyedi kérést is, ha az egyezik az én egyéniségemmel, de úgy látom, hogy azok, akik hozzám fordulnak, szerencsére azért keresnek, mert szeretik a munkáimat. Azt hiszem elég sokoldalú vagyok, formák és anyaghasználat terén is. Egyre nagyobb szerelem számomra a réz, különösen a vörösréz, lenyűgöz a színének a változékonysága, ami különösen alkalmas a természetből kiragadott formák még inkább élethűbbé tételéhez. A hetvenes évek tapétái ihlette színes, geometrikus ékszereim nagy szívügyem, ezek az egyik legmunkaigényesebb alkotásaim.
A Meska közösségében rengeteg kézműves alkotó van. Ha egy másik alkotóval közös „hibrid” kollekciót készíthetnél, ki lenne az és miért pont ő?
Rengeteg kiváló alkotó található ezen a fórumon, itt mindig találok valamit, ami lenyűgöz.
Két kedves kolléganőm is eszembe jutott, akik a Meskán jelen vannak és akikkel szívesen kollaborálnék. Az ezüst ékszereimet VerokAdri selyemkendőivel könnyen el tudom képzelni: nyári színekben pompázó selyemkendői csodálatosan harmonizálnak egy ezüst háromszög vagy levél fülbevalóval vagy bármelyik ezüst ékszeremmel.
A rézből készült kollekcióm bármelyik tagját TatuDesign sokszínű, bőrből készült, párduc- vagy tigrismintás táskáival, tokjaival egyszerű összekombinálni, annyira, hogy mindketten birtoklunk már a másiktól egypár praktikus darabot :)
Mesélj egy olyan pillanatról, amikor egy élethelyzeted vagy hangulatod átírta egy ékszered végső formáját. Hogyan hatott a fizikai tárgyra a belső állapotod?
Olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy én vagyok a magam főnöke, nagyrészt én döntök el a vállalkozásommal kapcsolatban mindent, azt is, hogy éppen milyen tárgynak kezdek nekiállni a műhelyemben. Persze vannak helyzetek, amikor muszáj magam megregulázni, de általában akkor is testhezálló a feladat.
Amikor tele vagyok energiával, inkább a kalapálósabb munkákat veszem előre, mint például a ginkgoleveleknél kiengedhetem a felgyűlt feszültséget. A levél fülbevalóknál is annyira esetleges, hogy mennyire hullámzik a levelek széle, a színük hogyan csillog. A szerpentin fülbevalónak mekkora az íve... ez mind a hangulatom függvénye.
Apám amikor meghalt, halformákat készítettem, ugyanis nagyon szerette a halakat. Így próbáltam egy kicsit megnyugtatni magam.
Egy levél, ami nem porlad el. Egy spirál, ami egy elrontott mozdulatból születik. Egy halforma, ami veszteséget csendesít. Ezek az ékszerek nemcsak viselhetők, hanem történeteket hordoznak. És talán ezért van az, hogy amikor valaki választ közülük, valójában nemcsak egy tárgyat visz haza, hanem egy darab átalakított időt is.
