Meska: Kérjük, mutatkozz be röviden azoknak, akik még nem ismernek!
Zimányi Alajosné a nevem. Valamikor Tarján Katalinnak neveztek, de ennek már oly sok éve, hogy magam is alig emlékszem rá. Az előző életemben tanár voltam.
22 évig lelkesítettem a gyerekeket a tanulásra, készítettem őket az életre. Néha sikerült.
Később átmentem a túloldalra. Öregekkel foglalkoztam.
Nekik meg azt kellett megmagyaráznom, hogy érdemes volt élni. Sőt érdemes az utolsó pillanatig. Néha sikerült?
Férjemmel Debrecen mellett élünk. Nyugdíjasok vagyunk. Ő valóban alkotó, én csak kreatívkodom.
Két lányunk messze került. Négy unokánk van, 2-15 éves korúak.
Meska: Mióta foglalkozol ezzel a technikával és ki vagy mi indított el ezen az úton?
A múlt század közepén kezdtem el horgolni.
Édesanyám foglalkozásszerűen kézimunkázott, akitől elleshettem a horgolás, kötés, hímzés technikájának titkait. Az ő munkájából éltünk.
El is határoztam, soha az életben nem kerülhetek újra olyan helyzetbe, hogy pénzért készítsek bármilyen kézimunkát. A kézimunka alkotás, öröm, szépség, de kitartó, olykor fárasztó, hosszadalmas, folyamatos munka is.
Most meg itt vagyok! Készítem egyre-másra a horgolásaimat, és alig várom, hogy szerető gazdára találjanak. Ráadásul még örömömet is találom benne!
Talán éppen azért választottam most annyi minden közül a horgolást, mert tizenéves koromban, mikor nekem is segítenem kellett a csillagos terítők horgolásában, kifejlesztettem magamban egy figyelem megosztási technikát.
Nagyon szerettem olvasni. Szenvedélyesen. Horgolnom viszont muszáj volt. Így addig-addig gyakoroltam, míg ölemben egy könyvvel, kezemben a horgolásommal, úgy sikerült olvasnom, hogy egy-egy pillantás elég volt a művemre. Az ujjaimmal tapogattam a szemeket.
"akkor Kárpáthy Zoltán felemelte a tekintetét" - egy, kettő, három, négy "majd szemöldökét összevonva" - hét, nyolc, kilenc...Valahogy így.
A Meskára a lányom biztatására kerültem.
Az édesanyám százszor szebben és pontosabban kézimunkázott.
A lányom sokkal kreatívabb és újszerűbb, mint én. A másik lányomnak van kézműves végzettsége is.
A férjem grafikus. Hát, jó családba kerültem!
Meska: Hogyan szoktál alkotni, miből merítesz ihletet?
Nem vagyok benne biztos, hogy ez igazi alkotás. Nem találtam ki újat.
Olyan régi a horgolás mestersége, és annyi, de annyi a kész minta, hogy sokszor, ha valamit, úgy érzem, ki is találok, azt már más is elkészítette valamikor.
Inkább továbbgondolás, átformálás, újrafogalmazás az egész, ami ebben a közismert kézimunkában teljesedik ki. Még azt se mondhatom, mesterség. Csak egy technikai tudás gyakorlati megvalósítása.
Ha valamivel foglalkozom, én mindenütt azt veszem észre.
Ha például sapkát horgolok, azt látom meg az ismerősök vagy ismeretlenek fején, utcán, kirakatban. Még a filmekben is azt figyelem. Képes vagyok megállni egy tv csatornánál azért, mert érdekes kalapokat viselnek a filmben.
Könyvekben, újságokban, interneten nézem a mintákat, amik a fantáziám mozgatórugói.
Nem tartom be a szabályokat, pedig nagyon szeretek tervezni. Bármit.
Táskákat éppúgy, mint házat, mintát a falra vagy éppen sapkát.
Vannak tele vázlatfüzeteim. De igazából úgy készítek el egy darabot, hogy elkezdem, és majdcsak kialakul belőle valami.
Próbálgatom, nézegetem, munka közben alakul ki a forma. Ha nem tetszik, hát egyszerűen félreteszem későbbre vagy elbontom, átalakítom. Aztán kezdődik minden elölről.
Máskor meg úgy történik a tervezésem, hogy kihúzom a pamutos komódom fiókjait, és elmerengve szemlélem, tapogatom, felemelem a fonalakat.
Aztán egyszer csak megragadja egy a figyelmemet, én meg kiragadom őt a társai mellől, és akkor már biztosan tudom, hogy most csak ebből és csakis ebből tudok valamit készíteni.
Meska: Az alkotáson kívül milyen kedves időtöltéseid vannak még?
Valami másfajta alkotás.
Annyiféle kreatív technikát kipróbáltam már.
Nálunk, ha betéved valaki, kétféleképpen néz szét. Vagy döbbenettel az arcán, hogy nahát, ki gondolta volna, hogy ilyen öreg emberek ilyen borzalmasan rendezkednek be!
Vagy csak kapkodja a tekintetét, hogy jaj, de érdekes ez is, ez is, nahát!
Hogy a konyhaszekrény fogója azelőtt az ólajtón tartotta a reteszt? A falon nem kiakasztva vannak a családi képek, hanem felfestve? A kéményajtó meg be van aranyozva? Ilyenek.
Ezekkel töltöm az időmet. Falfestés, mennyezetfestés, fa.
Persze nem egyszínűre. Csempe, cserép, mozaik, üveg.
Aztán a görbefa bútorok, elsősorban székek. Még a férjem fából készült szobrait is képes voltam befesteni. Ezt már megbántam, de mostanra megkopott, és így jobb.
Van persze egy szerencsém, hogy nagyon sokszor összedolgozunk a férjemmel, ő rajzol, fúr-farag, én meg festegetek.
Aztán az írás. Nagyon szeretek írni. Regény vagy mese, kreatív könyv vagy cikkek, utóbbi leginkább képekkel. Itt kering az interneten az egész házunk, lakásunk, mostani és rég továbbadott is.
Családfakutatás. Szigorúan csak a sajátom, de a családfámról, ismeretlen déd, ük, szépanyáimtól kölcsönöztem azokat a neveket, amiket az interneten, itt a Meskán is használok.
Így emlékezem meg róluk. Így utazom én az időben.
Meska: Mit tartasz fontosnak általában az életben és alkotóként milyen értékeket képviselsz?
Legfontosabbnak a keresztyén értékrendet tartom.
Az őszinte, tiszta, magától értetődő, képmutatás nélküli hitet. A becsületes életet.
Azt, hogy mindig mindent, minden helyzetben a tőlünk telhető legjobb tudásunk szerint végezzünk el. A kapott talentumainkat meg kell becsülni, fel kell használni, fejleszteni, szaporítani. Mindenkiben rejtőzik valamiféle képesség. Teljesen mindegy, hogy az egy kivételes tehetségű művészi hajlam-e vagy a hétköznapi, egyszerű életet boldogan megélés tehetsége. A lényeg az, hogy minden esetben, minden körülmények között használjam.
Ha egy milliót tudok adományozni, adjak annyit, de ha csak egy simogatásnyi vagyonom van, simogassak. Amit csinálok, azt jól csináljam. Akarjam jól csinálni. A legjobban.
Ha elesek, álljak fel. Ha megállok, induljak tovább. Ha sírok, utána nevessek. Legyek mindig pozitív.
Én örülök, hogy a lábam fáj, mert fájhatna a kezem is, de akkor nem tudnék horgolni.
Meska: Mit tanácsolsz azoknak az alkotóknak, akik nemrég kezdtek el árusítani a Meskán? Szerinted mi a siker titka?
Magamban kidolgoztam egy hármas szabályt:
1. Minőségi munka legjobb tudásunk szerint. A bemutatás, a fotók fontossága.
2. Piackutatás. Figyelembe kell vennünk a kereslet és kínálat arányát. Ha nem is valami újat, de valami mást próbáljunk készíteni, máshogy.
3. A reklám. Minél többször jelenjünk meg a címlapon, aminek lehetősége a termék feltöltése. Szigorúan csak egyet egyszerre. A több együttes feltöltéssel saját magunk reklámozási lehetőségén rontunk, de udvariatlanság a többiekkel szemben is.
A siker titkának akár a Meskán, akár bárhol az életben, a fejlődőképes tanulást és a megingathatatlanul kitartó minőségi munkát tartom.
Ebből még nem biztos, hogy minden esetben siker lesz, de az első lépcsőfok, amit kikerülni nem lehet.