Meska: Kérjük mutatkozz be röviden azoknak, akik még nem ismernek!
Kovács Beáta Marianna vagyok.
Ceglédről származom, jelenleg Székesfehérváron élek férjemmel, Gáborral és két kislányunkkal: Léna 2006-ban, Daniella 2008-ban született.
Korábban kutatóként dolgoztam, természet- és élettudományos területen, jelenleg ebben "szünetet tartok", de remélem sikerül majd újra a szakmámban elhelyezkednem.
Meska: Miért pont ezt a technikát választottad? Ki vagy mi indított el ezen az úton?
A családomban sok generációra visszatekintve jellemző volt, hogy a nők kikapcsolódásként valamilyen kreatív tevékenységet űztek napi szinten, magas színvonalon.
Így magától értetődő módon, általános iskolás koromban már kötöttem, gobelint, keresztszemest és hagyományos motívumokat hímeztem, azsúroztam (érdekes, ezt a Nagymamám rengeteget csinálta, mostanában nem is nagyon látok), később megtanultam horgolni, belevetettem magam a gyurmaékszer készítésbe, gyertyákkal "vacakoltam", kicsit drótozgattam is, dekupázsoltam, üveget festettem, stb.
Az internet nagy segítség, ha valami új technikát szeretne az ember elsajátítani, mindenre vannak fortélyok és minden fent van a neten.
Gyöngyök mindig is voltak körülöttem, nem sokkal múltam 6 éves, mikor az első kásagyöngyöket kaptam egy Tanító Nénitől, tisztán emlékszem rájuk, néhány szem még azóta is megvan, teljesen elvarázsoltak.
Persze volt, hogy évekig sem kerültek elő, mert éppen más kötött le.
Mostanában jobban érdekelnek az ásványok, az üveggyöngyök csak úgy "mellékesen", de ez folyamatosan változik.
Meska: Hol és hogyan szoktál alkotni, honnan merítesz ihletet?
Szinte mindig az "anyag" a kiindulópont.
Mindenféle megfontolás nélkül felhalmozom a nekem tetsző alapanyagokat, aztán valamelyikkel szeretnék foglalkozni, és összeválogatom a szerintem hozzáillő dolgokat.
Aztán mégis szeretnék még valamit hozzátenni, azt megveszem, és még mellé megtetszik "pár" dolog. Így egész szép kis raktárkészletet sikerül felhalmozni. Gondolom, ez sokaknak ismerős "stratégia".
Az ihletben az a szép, hogy megfoghatatlan, kiszámíthatatlan.
Bármikor bevillanhat egy ötlet, ami a megvalósítás során aztán egészen át is alakulhat.
Számomra az ékszerkészítés kikapcsolódás, ha ma nincs ötletem, hát majd lesz holnap, nem erőltetem, nem nézegetek ékszereket, vagy ilyesmi. (Persze nézegetek néha, de csak azért, hogy mások munkáiban gyönyörködjem, és nem azért, hogy inspiráljanak, ami így is megesik néha, de ezzel nagyon óvatosnak kell lenni, tudatosan törekszem rá, hogy a koppintás vádja lehetőleg fel se merüljön.)
Meska: Az alkotás mellett mivel töltöd szívesen a szabadidődet?
Ide csupa általánosságot tudnék írni, amit szinte mindenki szeret.
Jelenleg az ékszerkészítés mellett más hobbira nem futja az időmből, erre is nehezen.
A sokféle kipróbált kézművességből a gobelin és a keresztszemes nagy kedvenceim, de mostanában ezeket is hanyagolom.
A család kiteljesíti az életemet, akinek kisgyermekei vannak, vagy lát kisgyermekes családot a környezetében, az tudja, hogy a tartalom mellett tennivalókkal is bőven megtelnek a mindennapok!
Meska: Mit tartasz fontosnak általában az életben és kézművesként milyen értékeket képviselsz?
A család az első.
Családcentrikus környezetben élek, nem ritkán "olaszos" temperamentummal: sok generáció, sok ember, sok gyerek, sokféle igény, sokféle vélemény sokszor a legkevésbé sem csendesen elmondva, de együtt, összetartva és egymást segítve. Ezúton is köszönöm nekik!
Talán ebből is látható, hogy többre tartom a kimondott véleményt az elhallgatottnál, az iróniát, szarkazmust a mézes-mázas stílusnál.
Fontos a humor, az őszinte mosoly. Az érzelemmentes, rideg, mások érdekét, érzéseit figyelmen kívül hagyó megnyilvánulások éppúgy taszítanak, mint a patetikus, szentimentális, pillanatnyi hangulatok irányította "lila köd".
Összességében azt szeretem, ha az érzések, megérzések és a racionalitás valamiféle egyensúlyt alkot, a probléma jellege által meghatározott mértékben.
Nagyon fontos a munka: mindenkinek az, amihez hivatástudatot érez, amiben kiteljesedik, legyen az bármi. Divatos kifejezéssel élve, az "élethosszig tartó tanulás" híve vagyok: kinek-kinek a maga állította mérce és érdeklődés szintjén, egy bölcs könyv elolvasásától, kisebb-nagyobb tanfolyamokon keresztül a nagydoktoriig tágak a lehetőségek.
Az alkotásokról: Fel kell tudni ismerni mindenben a szépséget.
Én maximálisan értékelem nem csupán a munkát, az anyagokat, az ötleteket is.
A legegyszerűbb dolgok is lenyűgöznek, ha van bennük valami szikra, valami stílusos.
Akkor is, ha valaki csak öt perc alatt készítette. Mint ahogyan egy falat alma a maga egyszerűségében, jó időben, jó helyen éppen olyan jól tud esni, mint egy hosszas műgonddal kreált több fogásos lakoma.
Ugyanakkor, bár értékelem a belefektetett munkát, hidegen hagy a legnagyobb precizitással, hosszú órákon át "végrehajtott" termék is, ha már az ötödik helyen látom majdnem azonos módon elkészítve, mindenféle egyéni kézjegy nélkül.
Persze vannak olyan csodás alkotások is, amelyek egyéni ötlet alapján, csodásan elkészítve, sok-sok órás belefektetett munkával fillérekért megvehetőek, mert ilyenkor néhány ezer forint nincs arányban sem a ráfordított idővel, sem a kreativitással.
Ez elszomorító jelenség, sokszor az "egymás alá licitálás" oly sokak által leírt jelenségének következménye, amivel tulajdonképpen az ebben részt vevő alkotók saját magukat amortizálják, illetve közvetve az egész alkotó közösséget is, hiszen a többieket is rákényszerítik valamiféle alkalmazkodásra a piaci helyzethez.
Meska: Hogyan látod magadat 10 év múlva?
Kézműveskedünk a lányaimmal, miközben a férjem újságot olvas és arra gondol, "remélem össze is pakolnak maguk után" :)))