Bár nem a legjellegzetesebb kárpát-medencei fúvós hangszer, hazánkban is ismert volt a pásztorság körében a harántfurulya. (Ebben a népi zeneszerszámban a modern fuvola ősét tisztelhetjük.) A képen látható flóta dallamjátszó lyukaival és díszítésével magyar (leginkább dunántúli) hagyományt követ. Hossza megközelítőleg 42 cm, azaz kb. egy sukk és még négy ujj (a sukk régi magyar hosszmérték: két, kinyújtott hüvelykujjal egymás mellé tett ököl szélessége adja meg). Alaphangja \"gisz\"; átfúvásos hangterjedelme a szokványos ujjrenddel két oktáv és egy nagyszekund, alaphangsora pedig jón (dúr), illetve mixolíd. A flóta testét kétesztendős bodzahajtásból készítettem, árkoló faragással díszítettem ki, s a csiszolópapírral történő felfényezés után koromfestékkel színeztem. Felületét kívül-belül paraffinolajjal kezeltem. (Ez utóbbit a későbbiek során is ajánlatos időnként elvégezni...) Mivel a harántfúvós hangszereknél ez nem egyértelmű, talán érdemes megemlítenem, hogy jobb-és balkezes ujjrenddel egyaránt lehet muzsikálni rajta. Alapvetően több levegőt \"eszik\", mint a végdugós furulyák, de hangereje is nagyobb azokénál - bár hangszíne jellegzetesen lágyabb. Megszólaltatása némi gyakorlást igényel - de például a fuvolisták elég könnyen összebarátkoznak vele...