Ez a vidám kis készség sárgabarack magjából készül. Hazánkban a paraszti kultúra századok óta ismeri: gyermekjáték és jelzőeszköz egyben, önfeledt mulatságok ötletes kelléke. Miután a maghéj tetejét lefűrészeltem, a magot kicsalogattam belőle (ízletes csemege, ha épp nem a keserű fajta), majd - miután csiszolópapírral legömbölyítettem az éleket - bőrszalaggal szereltem fel a kész portékát, hogy mindig kéznél legyen. Végül paraffinolajjal adtam lágy fényt és kellemes tapintást neki. Az egész füttyentő alig nagyobb, mint az ujjbegyünk... de a hangja annál harsányabb. A megszólaltatásához a hangnyílást ferdén az alsó ajkunkhoz kell illesztenünk, s keményen ráfújnunk a sípocska peremére ( hasonlóképp, mintha üres üvegből vagy régimódi kulcsból szeretnénk hangot kicsalni... ). Eközben ott ajánlatos a testét fognunk, ahol a bőrszalag a maghéjhoz illeszkedik: így befedjük az ott lévő apró réseket, s a fogásunk is biztosabb a csöppnyi jószágon. Ezzel a fütyülős barackkal a kicsiket is nyugodt szívvel meg lehet lepni. Ügyeskedjünk bátran, jó szórakozást!