Az én lamantinom 35 cm hosszú. Háta lila plüss, hasa és pofája barna bútorkárpit. Szemei biztonsági szegecsek. Jó minőségű szilikonizált töltővattával van kitömve. Puha, kedves, esetlen állat. Az utolsó kép egy régebbi, szürke Lamantint ábrázol, olyan most nincs! A karibi manátusz az Amerikai Egyesült Államok délkeleti részének trópusi és szubtrópusi vizein Texasig, a Karib-tenger szigetei környékén, valamint Dél-Amerika északi partjainál is megtalálható. Legdélebbre az Amazonas torkolatvidékén él. Az állat hossza 2,5 ? 4,5 méter, testtömege 200 ? 600 kilogramm, átlagosan 150 ? 350 kilogramm. Masszív teste némiképpen a bálnákéra emlékeztet. Szőrzete néhány sertére és tapintó-szőrre korlátozódik. Szívós, szürkésbarna bőre a járulékos rétegekkel együtt 5 centiméter vastag. Kicsi fején serteszerű szakállszőrök nőnek a felső ajaknál. Szemei kicsik. Külső füle nincs, ennek ellenére igen jó a hallása. A pofáján mélyen bevágott a felső ajak, melynek mindkét fele önállóan mozgatható. A mellső végtagok úszókká alakultak. A fiatal állatok úszóikat csak úszásra használják, a kifejlett állatok kormányzásra is az ár elleni úszásnál. Az úszók könyökszerűen befelé hajlíthatók, segítségükkel sekély vízben az úszók hegyén ?futni? tudnak az állatok. A kifejlett állatok farkukat úszásra és egyensúlyozásra is használják. A karibi manátusz általában magányosan, néha kis csoportokban él. Táplálékát vízinövények alkotják. Az állat 30?60 évig él. (Wikipedia)