Mr. Egg Tat: Csend-tábor "Elnémítottam az időt, hogy halljam a csendet." Ez a kis világ nem csak dísz: arra készült, hogy leülj elé, pár percre megállj, és elmerülj a részletekben. Ez az egyedi, kézzel készült dioráma a természet és az irodalom találkozása egy üvegbúra alatt. Mr. Egg Tat – a makkból formált, kissé szarkasztikus értelmiségi – egy mohával benőtt, patinás könyvespolc tövében üldögél. Talán az élet nagy igazságait kutatja, talán csak a szemüvegét keresi a gombafényben (vagy mindkettőt egyszerre). Anyagok: természetes moha, makk, fa és kő elemek – mesterséges adalék nélkül. Világítás: beépített „gombafény”, amely hangul Mr. Egg Tat nem bonyolította túl a dolgokat: fogta az időt, és egyszerűen belehajította a vízbe. Ott az óra a fenéken, hagy ketyegjen a halaknak. Őt most csak a feszülő zsinór, a víztükör fodrozódása és a sátor melletti csend érdekli. Ez a 14,5 x 14,5 cm-es világ azért született, hogy legyen hova elszöknöd, amikor a kinti valóság túl hangos kezd lenni. Mérete: 14,5 x 14,5 cm. És egy kis januári gondolat.: Mr. Egg Tat és a tökéletes januári menedék. Január nemcsak egy hónap, hanem egy hadüzenet. Odakint a fagyos szél úgy rángatja a tölgyfát, mintha ki akarná rázni belőle a lelket is, de Mr. Egg Tatot ez nem hatja meg. Ő ugyanis bent ül a birodalmában, és pontosan tudja, hogyan kell ezt a büntetést élvezetté varázsolni. 1. A tűz ereje és a létezés melege A kandallóban ropog a fa. Nem holmi hitvány gallyak, hanem rendes, száraz tölgyhasábok, amik úgy ontják a meleget, hogy Mr. Egg Tat még a kalapját is hátratolta egy kicsit. „Nézd azt a parazsat! Na, ez az igazi téli napfény, nem az a sápadt valami, ami odakint próbálkozik a felhők mögött. Ez a tűz nem beszél mellé: melegít, világít, és olyan hangja van, mintha apró tündérek tapsolnának a szobámban. Aki ilyenkor a radiátort ölelgeti, az nem tudja, mi a jó. Filozófiailag a tűz az egyetlen őszinte dolog januárban: felemészti a múltat, és meleget ad a jelennek. A többi csak didergés.” 2. A tejszínhab-hegység titka A forró csoki már az asztalon gőzölög. Ez nem ital, ez egy sűrű, édes vigasz a világ minden fájdalmára. Mr. Egg Tat pedig nem viccel a díszítéssel. „Látod ezt a tejszínhabot? Ez itt nem dísz, ez egy védőréteg. Olyan magasra tornyozom a bögre szélén, mint a havas hegycsúcsok, és még egy kis reszelt csokit is szórok a tetejére, csak hogy tudja mi a rend, ki a főnök. Ha nem lesz bajszom a habból az első korty után, akkor elrontottam a receptet. Az élet túl rövid a vizes kakaóhoz és a lapos tejszínhabhoz.” 3. A hívatlan vendég és a titkos kedvesség Hirtelen halk kaparászás törte meg a csendet. Mr. Egg Tat pontosan tudta, hogy a szomszéd mókus az, aki valószínűleg megint elfelejtette, hogy a tél hideggel jár. Sóhajtott egyet, odasétált az ajtóhoz, és csak egy apró rést hagyott, nehogy a jeges szél befújjon. „Ott állt szerencsétlen, a farkán jégcsapok zörögtek, és olyan bűnbánóan nézett, mint aki rájött, hogy az egész nyári ugrándozás nem ér egy lyukas mogyorót sem a mínusz tízben. Na, gyere be, te bajszos jégkrém! De a vizes bundádat rázd le odakint, és ne várd, hogy megkérdezzem, hogy vagy. Januárban mindenki rosszul van, ez az alapállapot. Tényleg, hol van az a plusz bögre?” 4. Minek cifrázni? Mr. Egg Tat néha elgondolkodik, miért erőlködnek az emberek annyi felesleges dologgal ilyenkor. „Hallom a kinti zajokat, mindenki rohan, fogadkozik, változni akar. Minek? Januárban az egyetlen értelmes cél a túlélés. Én nem akarok megújulni, nem akarok jobb makk lenni. Én csak akarok egy takarót, ami puha, és egy kandallót, ami nem alszik ki. Ez nem bonyolult gondolkodás, ez józan ész. Vagyis... makk ész. Aki ilyenkor akarja megváltani a világot, az valószínűleg csak fázik, és elment az esze.” Mr. Egg Tat esti jegyzetei a kandalló mellől: A tűzről: Ha nézed a lángokat, rájössz, hogy a világ összes gondja csak füst, ami elszáll a kéményen. A szomszédokról: A jótékonyságnak is van határa: én adok meleg szobát, te meg adsz csendet. Ez a tisztességes üzlet. (Még ha olykor egy plusz bögre is jár mellé.) A forró csokiról: Olyan, mint egy ölelés, csak nem kell hozzá megfogni senki kezét. Zárókép: Mr. Egg Tat kényelmesen elhelyezkedett a mohafoteljében, lábait a kandalló felé nyújtotta, és mélyet szippantott a csokoládé illatából. A mókus a sarokban kucorgott, egy gőzölgő bögrét szorongatva, és lassan olvadt le róla a dér. Odakint a fagy éppen most próbált meg átjutni az ajtóréseken, de esélye sem volt. Mr. Egg Tat győzött. A január ugyan büntetés , de ő éppen most tölti le a magánzárkájában – tejszínhabbal, ropogó tűzzel, és egy csendes, elégedett vendéggel. „Nézem a mókust, ahogy a tüzet bámulja. Szegényke. Valószínűleg már arra gondol, hogy jövőre érdemes lesz időben raktározni. Én meg arra, hogy milyen szerencse, hogy van még egy bögre a polcon, mert a tejszínhabomnak egy morzsáját sem adom oda. De valamiért jobb így, hogy ketten nézzük a lángokat. Talán mégsem vagyok annyira fás szárú, mint amennyire hiszem.